Második szonett
Írta: Acsai Roland
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 333
Második szonett
(Ferencz Mónika rímeire)
Itt van ez a fűszál, e nyüzüge,
ahogy magát megadón a szélbe dől,
mert nem és nem futhat el a szél elől,
De a maradásra sincs ürügye.
ahogy magát megadón a szélbe dől,
mert nem és nem futhat el a szél elől,
De a maradásra sincs ürügye.
Mit az ősz mutat neki, egy füge,
ha majd elszárad, mint egy tölgyfa, kidől,
Ennyi marad majd abból is, akiből
semmi nem lehetne épp nélküle,
ha majd elszárad, mint egy tölgyfa, kidől,
Ennyi marad majd abból is, akiből
semmi nem lehetne épp nélküle,
Csak az a sok szik, sok só, sok hó, fehér.
Mint madarász, akit egy madár fogott,
mint sok levéleszemét között a levél.
Mint madarász, akit egy madár fogott,
mint sok levéleszemét között a levél.
És nem mindegy az, hogy halott, vagy holott,
amikor egy fűszál is szálást cserél,
és alatta a föld fényesre kopott.
amikor egy fűszál is szálást cserél,
és alatta a föld fényesre kopott.