Írta: Vaskó Ági
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 271
Már szárnya sincs
Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
az éji kéjt
csak álmom derengi még,
párnám őrzője
megbúvó, buja bóknak,
elrejti hangod,
mint ezernyi tollpihét.
Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
néma magányt
rejt barázdált homlokom,
földi poklot
a tűzcsiholónak,
ki átlépett
elhamvadt csontomon.
Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
bár vívódásom
jaját fröccsenti még,
s ha néha
az igaz szavak gyónnak,
ott legbelül
hiányod most is ég.