Írta: Vékás Sándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 253
Fohász 2.
Meggyújtottál egy szál gyufát,
s a száraz fűre dobtad.
Ott erőre kaptak a fáradt gyomnövények,
arcuk kipirult, az égre csodálkoztak,
s boldog hamvaikkal táncolva szállt a szél.
A lángok, mint apró kis lidércek
vitték a hírt, hogy itt vagy,
elmondták minden kis bogárnak,
minden fűszálnak elmesélték.
Lángolt a száraz mező, égett,
a füstje messze vitte a nagy újságot énekelve,
minden a mi lagzinkat ülte hét határon át.
Aztán egy könnyes szép éjszakán
a gondos gazda kéz
mély árkokat vetett a fülledt rét köré,
s most ahogy a szálló pernye visszahull a földre,
úgy térdepel le eléd a maradék parázs.