Ezra Pound: A kert
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 431
Ezra Pound: A Kert
2020. július 12.
Mint selyemkendő csomója, amelyet falnak fújt a szél,
sétál a hölgy a Kensington Gardens ösvényének korlátja mentén,
és darabokban hal bele
egyfajta érzelmi vérszegénységbe.
És körülötte a nagyon szegények
elpusztíthatatlan, életerős, mocskos gyermekeinek hada.
Ők öröklik majd a Földet.
Benne véget ér a vérvonal.
Unalma maradéktalan és határtalan.
Szeretné, ha szólna hozzá valaki,
és majdnem fél is tőle,
hogy én elkövetem ezt az indiszkréciót.
The Garden
Like a skein of loose silk blown against a wall
She walks by the railing of a path in Kensington Gardens,
And she is dying piece-meal
To a sort of emotional anaemia.
And round about there is a rabble
Of the filthy, sturdy, unkillable infants of the very poor.
They shall inherit the earth.
In her is the end of breeding.
Her boredom is exquisite and excessive.
She would like some one to speak to her,
And is almost afraid that I
Twill commit that indiscretion.