Eryngium
(Victoria emlékére)
Az őzszemű lány egy reggel azt mondta:
„Ha meghaltam, már nem leszek beteg.”
A steril szoba majd’ összenyomta,
szűkültek külső és belső terek.
Testében kígyózó cső, tű meg szonda,
széttépve kibírni mennyit lehet?
Valaha szép arca puffadt volt, ronda,
homlokán már túlvilági jelek.
Kölcsön-testében védtelen az ember,
ide-oda dobja borderline- tenger
igazságtalan kurva az élet!
Neve „győzelem” volt, mégis a csenddel
könnyes karácsonyt hozott a december,
már szent fényben táncol. Élt tíz évet