Én vagyok a nép
Írta: Carl Sandburg
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 287
Carl Sandburg: I Am the People, the Mob
I am the people—the mob—the crowd—the mass.
Do you know that all the great work of the world is done through me?
I am the workingman, the inventor, the maker of the world’s food and clothes.
I am the audience that witnesses history. The Napoleons come from me and the Lincolns.
They die. And then I send forth more Napoleons and Lincolns.
I am the seed ground. I am a prairie that will stand for much plowing. Terrible storms pass
over me. I forget. The best of me is sucked out and wasted. I forget. Everything but Death
comes to me and makes me work and give up what I have. And I forget.
Sometimes I growl, shake myself and spatter a few red drops for history to remember.
Then—I forget.
When I, the People, learn to remember, when I, the People, use the lessons of yesterday and
no longer forget who robbed me last year, who played me for a fool—then there will be no
speaker in all the world say the name: “The People,” with any fleck of a sneer in his voice or
any far-off smile of derision.
The mob—the crowd—the mass—will arrive then.
Én vagyok a nép
Én vagyok a nép - a csürhe - a gyülevész - a tömeg.
Én hozom létre, tudod-é, valamennyi nagy művét a világnak?
A dolgozó is én vagyok, a feltaláló, az ennivalót s a ruhát is én teremtem.
Én vagyok a néző, a történelem tanúja. A Napóleonokat s a Lincolnokat is én adom nektek.
Kimulnak ők, de én tovább szülöm a Napóleonokat s a Lincolnokat.
Én vagyok a termőföld: a préri, mely sok vasekét kiáll. És riasztó viharok rohannak el
fölöttem. Felejtem. És azt is felejtem, hogy legjobbjaim satnyán elhullanak. És ha munkára
fog a halál, neki is dolgozom, amim csak van, odaadom neki. Felejtem.
Olykor felmorranok, megrázom magam, és néhány vércseppet köpök a történelemre,
emlékeztetőül. Ezt is felejtem.
Ha egyszer én, a nép, emlékezni tanulok, megtanulom majd a tegnapi leckét, és nem
feledkezem meg arról, aki tavaly kirabolt s bolonddá tett, de akkor soha többé senki sem
mondhatja gúnyosan a nevem,
Mert a csürhe - a gyülevész - a tömeg megérkezett!
Fordította: Keszthelyi Zoltán
Forrás: www.magyarulbabelben.net