Írta: Acsai Roland
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 316
ELSŐ SZONETT
(RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN RÍMEIRE)
Ki ne ismerné az évek lányát?
Tavasz, nyár, ősz, tél: év-szaka hatott rá.
Te döntöd el, melyik válik halottá,
És hogy majd melyik oldalra áll át.
Nézed a nyár szemét, arcát, állát:
tekinteteddel bűvölöd kopottá,
pedig nem is adott neked okot rá,
csak létezik, mint kertben a mályvák.
Tudod, hogy semmi különös nincs ebben.
Hinta a téren. Nem lököd, vagy lököd.
Nem hintázott még hinta ennél szebben.
Ne mondd, hogy tele van vele a tököd!
Legfeljebb a bajuszod alatt, csendben.
Itt áll előtted egy évszak: megbököd.