Életidomárok - 2. rész
Írta: Szoó Virág
Közzétéve 7 hónapja
Megtekintések száma: 215
EMESE: Én is.
SÁRI: Közülünk talán csak Helga és Robi nincs benne. Dórinak meg nincs ma órája, és ezért nem jön be.
SZILVI: Viszont, tegnap Károly és Nándi is azt mondta, hogy kockásba jönnek.
FANNI: Akkor igazgatóhelyettesekkel jól állunk. István mit szólt hozzá?
SZILVI: Tudod, hogy mit szólt ahhoz is, amikor aláírtuk a Herman levelét!
ESZTI: Én nem tudom! Miért, mit szólt?
KATA: (bejön) Jó reggelt, sziasztok!
MINDENKI visszaköszön
ESZTI: Szóval, mit mondott?
SZILVI: Azt mondta, hogy aláírhatjuk, de csak magánemberként. Az iskola nevét nem írhatjuk oda.
ESZTI: Hú, én ezt nem tudtam! Szerintem én oda is írtam! De miért nem akarta?
FANNI: Megmondom én! Nekem szó szerint azt mondta, hogy ő az iskola érdekeit hivatott képviselni, nem pedig általában az oktatásét, és az iskolának most az fontosabb, hogy az ablakok cseréjével kapcsolatban meg ne gondolja magát a központ!
EMESE: Ne már!
ROBI: (bejön) Sziasztok!
MINDENKI visszaköszön
SÁRI: Azért ez „szép”!
KATA: (Közben lepakolt, levetkőzött) Én őt is megértem. Tulajdonképpen jót akar. Csak félti az iskolát.
FANNI: Ja! És azok az igazgatók, akik névvel, intézménnyel a hátuk mögött vállalják a nyilvánosságot? Ők vajon nem féltik az iskolájukat? Dehogynem! Csak legalább végre felvállalják a véleményüket erről a borzalmas állapotban lévő oktatási rendszerről!
KATA: Lehet, hogy nekik nincs mit veszíteniük. A forró vízből használhatok?
FANNI: Persze! Nyugodtan!
KATA: Köszi! (a vízforralóból forró vizet önt a bögréjébe tett teafilterre, a későbbiekben ezt a teát kortyolgatja)
SZILVI: Az az igazság, hogy mi itt túl jó helyzetben vagyunk. Nálunk van kréta, alapvetően használhatóak a termek, a digitális táblákat is beszerelték, szóval István úgy gondolja, hogy nekünk nincs miért demonstrálnunk.
FANNI: Ettől még a rendszer egyre rosszabb. És szolidaritás is van a világon!
SÁRI: Egy igazgatónak nem az lenne a dolga, hogy az oktatás ügye mellett szót emeljen?
GERDA: (bejön) Sziasztok!
MINDENKI visszaköszön
SZILVI: Ott voltál, amikor az értekezleten megint jött a dinoszauruszos sztorijával?
ROBI: Az micsoda?
ESZTI: Nem tudod? Ja, persze, neked nem kell óraadóként értekezletekre járni.
ROBI: Nem.
GERDA: Várjatok! Én sem tudom! Szeretném hallani!
SZILVI: Gyere, Gerda! Szóval ez a kis „viccecske” így hangzik: „Tudjátok, mit mondott a dinoszaurusz, mielőtt kihalt? Azt, hogy juszt sem alkalmazkodom.”
GERDA: Ez butaság! Mind abba gebedünk bele, hogy a megkérdezésünk nélkül, az íróasztal mögül olyan emberek, akik iskolát csak maketten láttak, gyerekük vagy nincs, vagy feláldozzák a saját hatalmuk érdekében,… szóval ilyen emberek olyan szakmaiatlan döntéseket hoznak, ami gátja lesz minden fejlődési törekvésnek.
ROBI: Hm
FANNI: Bizony, hm! Szóval nem tart velünk. De legalább nem tiltja meg. De Károly jön, és Nándi is. Legalább az igazgatóhelyettesek benne vannak.
GERDA: Az nagyon jó! Ezt szeretem ebben a suliban! Már amikor tavaly idejöttem, azt éreztem, hogy itt jó a hangulat. Egyébként ez a híre is a sulinak: ez itt kicsit olyan legvidámabb barakk.
ESZTI: Az biztos, hogy ahhoz képest, amiket az unokatesóm mesél, nálunk nagyon oldott a légkör. Ott szinte mindenki azt figyeli, hogy a másik mit csinál, és vannak hivatásos kötözködők.
FANNI: Szerintem nálunk az a jó, hogy elfogadjuk egymást, még ha nem is értünk mindenben egyet. És persze van itt néhány Teréz anya (Esztire mutat), akitől bármikor bármit kérhetsz.
SÁRI: Na! Neked sem kell a glóriáért a szomszédba menned! (nevetnek)
GERDA: (előveszi a kockás ingét, felveszi) Én már aznap megvettem ezt az inget, amikor olvastam az államtitkár nyilatkozatát. Oly mértékben dühös lettem, hogy azt mondtam, hogy ha ő pipa a „kockás inges, borotválatlan tanárok látványától”, akkor én leszek az egyik! Hát micsoda korlátolt gondolkodásmód ez?
FANNI: Én is arra gondoltam akkor, hogy az időjárás, az eső a tüntetésen a kezünkbe adta a tiltakozás jelképét, ez a nyilatkozat pedig az egyenruháját.
GERDA: Látott ő valaha közelről iskolát? Vagy csak a száz évvel ezelőttire emlékszik?
SZILVI: Biztosan, mert azt állította, hogy benn az iskolában nyugodtan ki tudja javítani a dolgozatokat mindenki, és nem kell hazavinni. Nézett volna szét nálunk! Meg én például csak úgy tudok javítani, ha csend van körülöttem. Hát mikor van itt csend?
GERDA: Meg hogy mondhat olyat felelős politikus, hogy „a rendszer jó, csak a tanárok tehetnek a rossz eredményekről”? Ez olyan mértékű cinizmus, felelősséghárítás, hozzá nem értés, arrogancia, amit egyszerűen nem lehet elhinni és elfogadni!
SZILVI: Én is tegnap újraolvastam ezt az ominózus interjút, és a hányinger kerülgetett. Engem az akasztott ki leginkább, hogy azt mondta, a tüntető tanárokból hiányzik a hivatástudat! Hát mi a búbánat tart még minket itt, ha nem a hivatástudatunk? Persze, sajnos van, aki nem hivatástudatból jön erre a pályára, hanem mert a tanítóképzőt legalább el tudja végezni. De miért is? Mert anyagilag nincs megbecsülve, ha képzettebb, ha többet tanul, ha kreatívabb.
HELGA: (bejön) Sziasztok! Mi ez a gyülekezés itt? (inkább kíváncsian, mint számonkérően)
(a többeiek kissé elhallgatnak, szétrebbennek, a kintiek kimennek)
Gerda szelfizik
SÁRI: Tudod, Helga, mi ma kockástüntetünk! Te nem tartasz velünk?
HELGA: (miközben lepakol) Én nem! Én szakszervezeti titkár vagyok!
SÁRI: Talán pont azért kellene az érdekeinket képviselned!
HELGA: Én nem akarok így demonstrálni, és kész! Eszti! Te hoztad a sütit? Te pályát tévesztettél!
FANNI: Ez csak a szokásos pikk-pakk süti.
HELGA: Hát, nekem biztosan nem menne pikk-pakk.
FANNI: Nekem se.
ESZTI: Helga! Elhoztam neked a könyvet, amit kértél!
HELGA: Nem felejtetted el? Köszönöm! Jaj, de imádlak! Majd visszahozom, ha megírtam az esszét a professzornak az egyetemre! De most mennem kell fénymásolni. Nem baj, hogy bespájzoltam egy szeletet ide az asztalomra magamnak? Hátha elfogy! (kimegy)
SÁRI: Ez mi volt? Hát nem neki kellene legkockásabbnak lennie?
ESZTI: Ne bántsd! Tudod, milyen! Őt nem ezért szeretjük, hanem a segítőkészsége miatt. Bármikor helyettesíteni kell, mindig lehet rá számítani. Pedig elég sok órája van így is. És még csinálja ezt a mentorképzést is!
KATA: És különben sem kötelező mindenkinek kockást venni. Nekünk fontos, neki meg nem.
LILLA: (bejön) Szép jó reggelt mindenkinek, kedves tüntető barátaim!
MINDENKI visszaköszön
LILLA: Készen áll mindenki a nagy napra?
SZILVI: Többé, kevésbé. Aki akart, az kockásba jött.
LILLA: Hát, én a Bélától kértem egy inget, mert nekem nincs…
ESZTI, FANNI, SÁRI (nevetnek)
ESZTI: Az enyém a lányomtól van, a Fannié a fiától, Sárié a férjétől, mint a tiéd!
LILLA: Hát, mit csináljunk, ha eddig nem hordtunk ilyet. És borostásak sem voltunk még.
FANNI: Nem borostásat mondott az „államtitkár úr”, hanem borotválatlant! Ennek, azt hiszem, meg tudunk felelni!
SZILVI: Hát, ma reggel, azt hiszem, tényleg nem borotválkoztam!
(nevetnek)
Csengetnek
KATA: Hű, ez már a becsengetés?
SÁRI: Ne ijedj meg! Még csak ötvenöt van. A nulladik óra kicsöngője volt.
KATA: Mindig úgy összerándul a gyomrom ezektől a csengetésektől! Akkor még van öt perc.
FANNI: Nekem nincs első órám. Ja! Tényleg, mindenki itt van?
SZILVI: Éva még nem jött, és Helga kiment…
FANNI: Mindegy, szerintem elegen vagyunk! Szóval, egy kis figyelmet kérnék! A mai nap tiszteletére írtam egy kis parafrázist, és ha nem veszitek zokon, felolvasnám.
KATA: Ez még pont belefér becsengetés előtt.
SÁRI: Halljuk!
FANNI (torokköszörülés után elkezdi felolvasni)
A XXI. század tanárai
Mottó:
„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”
(Petőfi Sándor)
Hát azt hitted, hogy megúszhatod?
Hogy taníthatod békében
a nemzedéket, mely felnő majd
értelemvezéreltté?… NEM!
Tévedtél, tévedtünk súlyosan:
szorgalmunk-munkánk nem elég!
A jövő biztos jelenét kell
létreharcolnunk legelébb!
Harcolni? Buzdítani mást is?
Hisz nem ezt vállaltam el én!
Hitemet gyermeknevelésre
tettem pályám legelején!
S most is… az bántja csak napjaim,
ha nem adhatom legjavam…
Rövid az éj… nem győzök időn,
s sok az ma még, mi hátravan.
Hát nem látod? A fáradtságod
csupán cél, hogy ne tiltakozz
az értelmetlen terhek ellen,
mit rossz döntések sora hoz!
Te ésszel élsz, hát élj eszeddel,
s a történelmet észrevedd!
Itt tegnapízű dogma épül
víg bizalmú holnap helyett.
Van szemem a bántó bajokra,
de félek, nem változtat itt
néhány tanár, ki lázad-tüntet.
Nem tehetünk ma sem semmit.
Hagyj engem békén, különben is!
Én nem vagyok kiállni bátor,
És nem tudom, mi lesz a vége…
Tán megoldódik magától…
Hát dugd a fejed a homokba!
Ne lásd a vészt, mi közelít!
Én szólok, teszek, ami épp kell,
s hiszem, jobbítok valamit!
Mert nem az váltja világát, ki
ágyút állítva öldököl,
de ki nem tűr, s nem épít várat
másnak saját félelméből.
Nem hittem én sem, hogy dolgom lesz
forrongni, háborodni még,
de nem tudnék tükörbe nézni,
ha még most sem kiáltanék…
Nem elég a kérő csend sosem,
hol cinikus a hatalom,
hol lenéző mosoly nyugtázza,
a szót a másik oldalon.
Ember vagyok és tanár vagyok,
én a jövőnek tartozom!
Hogy hazug álmok ostobára
vakítsanak, nem hagyhatom!
Nem hagyhatom a gyermekeket
elzárni fejlődés elől!
Nem nézhetem a hivatásom
tornyát, amint alázva dől!
Legyünk most mi a lángoszlopok!
A tudásnak tegyünk panaszt!
E kézzel fogható setétség
nem tűnik… el kell űznünk azt!
Mert jőni akkor fog a jobb kor,
ha a magyar ugar terem,
virágzik, s a legnemesbekért
küzdhetsz erőd szerint velem.
Mind ezt akarták, s lásd végtére
elfeledtük e látomást.
Feladva, sokan választották
idegen földön a lakást.
Mi itt akarunk teremteni
gyűlöletmentes életet
nyitott-rugalmas iskolákban,
hol szárnyalni együtt lehet!