Életidomárok - 1. rész
Írta: Szoó Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 211
Életidomárok
Dráma három felvonásban
SZEREPLŐK
Belső tanári:
FANNI (Fiatalos, negyvenes, alacsony termetű, karcsú, szemüveges, rövid barna hajú, temperamentumos, magyar-angol szakos tanár)
ESZTI (Fannival egyidős, de magasabb, mindig elegáns, angol szakos tanár)
SÁRI (Fanninál pár évvel fiatalabb, magasabb és nőiesebb, hosszú hajú, szemüveges, magyar-angol szakos tanár)
ROBI (Fanni valamikori tanítványa, harminc éves, magyar-történelem szakos tanár)
HELGA (Pár évvel hatvan alatti, festett, élénkvörös hajú, szemüveges, angol szakos tanár)
KATA (Ötvenes filigrán, nyugodt, szelíd, magyar-angol szakos tanár)
Külső tanári:
SZILVI (Ötven körüli nagyon csinos, karcsú történelem-angol szakos tanár)
GERDA (Negyvenes, temperamentumos, német szakos tanár, de mellette jógaoktató)
EMESE (Negyvenes, halkszavú, nyugodtnak látszó kétgyermekes anya, német szakos tanár)
ÉVA (Ötvenes, ifjúságvédelmis, történelem-angol szakos tanár)
LILLA (Ötvenes, erőteljesen nőies, magyar-történelem szakos tanár
DÓRI (Negyvenes, higgadt angol szakos tanár, mindig a kék árnyalatait hordja)
Jövő-menők:
ISTVÁN (Laza, hatvanas, kissé köpcös, sötét hajú igazgató az első felvonásban)
ANDRÁS (Pár évvel hatvan alatti, ősz, bajszos igazgató a 2. és a 3. felvonásban)
KÁROLY (Szemüveges, kedves ötvenes igazgatóhelyettes)
NÁNDI (temperamentumos, kissé harsány negyvenes jóképű igazgatóhelyettes)
KEREKES ZOLI (Ötvenes stúdiós, fényképész)
CSABI (Laza, sportos negyvenes német szakos tanár)
LALI (Laza, alacsony harmincas szakmai tanár)
TÜNDI (negyvenes, szelíd, rendkívül kedves nyelvszakos munkaközösségvezető)
SANYI (karbantartó)
BÉLA (karbantartó)
BENCE (diák)
KRISTÓF (diák)
DANI (diák)
1. FELVONÁS
(Két egybenyíló, meglehetősen zsúfolt tanári szoba, mindkettőben hat íróasztal, a sarokban egy-egy számítógép, a jobb oldali – külső – tanáriban a gép mellett nyomtató. A bal oldali – belső – irodában szemben a falon nagy falinaptár 2016-os, február 17. bejelölve. A jobb oldali irodában szemben nagy kétszárnyú ajtó, ami a folyosóra nyílik. Az ajtó mellett csap, mellette kis hűtőszekrény, tetején vízforraló. Az ajtó másik odalán fogas kabátoknak. A szabadon lévő falfelületeken könyvespolcok rengeteg könyvvel, mappával telerakva)
FANNI: (Bejön, lepakol az asztalánál két táskát és egy retikült, leveszi a kabátját, a széke támlájára teszi. Kockás ingben van – kék-fehér, jól áll a kék szeméhez. Vidáman dzsessz sztenderdeket – Blue Skies, Sunny Side of The Street, All of Me – énekelget tisztán, csengő hangon. Bekapcsolja a számítógépet, kinyomtat egy kockás támogatásos plakátot, aztán egy verset két példányban, leteszi az egyiket Eszti asztalára. Vizet enged a kis csapból a vízforralóba, de ahogy megnyitja a csapot, abból alig csordogál valami. Türelmesen megvárja, amíg legalább egy liter lesz a kannában. Bekapcsolja a vízforralót, a kávéfőzőt, kávétejszínt tesz a hűtőbe)
SÁRI: (a kávé éppen lefő, amikor bejön) Szia, jó reggelt!
FANNI: Jó reggelt, kedves kollegina!
SÁRI: De jó kávéillat van!
FANNI: Kérsz?
SÁRI: Anyám helyett anyám vagy! Mindjárt, csak elmosom a bögrém. (levetkőzik, lepakolja a táskáját az asztalára)
FANNI: Elmosom én neked! Add csak ide!
SÁRI: Köszi, köszi!
FANNI: (a csaphoz megy, a kis vízsugárban elmossa a bögrét) Hát ez a csap nem egy Niagara vízesés!
SÁRI: Hát nem! Szólt már valaki Sanyinak, hogy meg kellene javítani?
FANNI: Körülbelül százszor. De most már tényleg alig jön valami. (Kávét tölt a Sári asztalára letett bögrébe)
SÁRI: Tejszín is van?
FANNI: Hozom! Most tettem be a hűtőbe két csomaggal. Cukor pedig itt van, tessék! (Sári elé teszi a fiókjából kivett nescafés üvegbe töltött barnacukrot.)
SÁRI: Köszönöm, köszönöm Teréz anyu!
FANNI: Nincs mit! Kockás ing?
SÁRI: Hoztam, hoztam! Mindjárt! (A táskájában kotorászik, majd elővesz egy összehajtogatott kockás férfiinget) Ottóé.
FANNI: Az enyém meg a fiamé.
SÁRI: Jól áll a szemedhez!
FANNI: Köszi! Tulajdonképpen szívességet szeretnék kérni…
SÁRI: Szóval nem volt ingyen a kávé! (A hűtőhöz megy, 2 kávétejszínt vesz ki, beleönti a kávéjába.)
FANNI: Természetesen nem. Cserébe arra kérlek, csinálj rólam így kockásban egy képet. Ki szeretném cserélni a profilképemet ilyenre. (fényképezőgépet vesz elő, nyújtja Sárinak)
SÁRI: Persze, persze. (Cukrot tesz a kávéba, és gyakorlatilag egy húzásra megissza.) Hol szeretnéd?
FANNI: Mondjuk itt, a polcok előtt. Tessék, a gépem.
SÁRI: Jó, akkor állj oda! Ezt a hosszú gombot kell megnyomni?
FANNI: Aha! Jól nézek ki?
SÁRI: Szerintem igen. Na, figyelj! Mosolyogj! Várj! Csinálok még egyet!
FANNI: Oké.
SÁRI: Na, most kész. Szerintem jók lettek, de nézd meg! Ha kell, csinálok másikat.
FANNI: Nem kell, kösz! Tényleg jók! Ez a második a jobb. Ezt teszem fel. (Leül a számítógéphez, hogy a profilképét feltöltse a fényképezőgépéről. Csatlakoztat, kattintgat, feltölt a következő pár percben.) És te? Javítasz?
SÁRI: Nem, most éppen újraolvasom ezt a levelet.
FANNI: Melyiket?
SÁRI: A Hermanosokét, amit kinyomtattál a múltkor, meg amit online aláírtunk. Annyira frappánsan összefoglalja a problémáinkat: a béremeléssel kezdi, amit majdnem 10 százalékonként adnak meg, mindannyiszor nagy csinnadrattával, hogy most is kaptak béremelést a tanárok! Azt persze nem említik sosem, hogy az óraszámot is megemelték. Aztán a gyakori, hasraütésszerű változtatások, amik miatt nem tudjuk sem mi, sem a gyerekek, hogy az elkezdett tanévet mi szerint fogjuk befejezni.
FANNI: Ja! A 11. a-sokkal, például, akik jövőre érettségiznek, most próbáljuk megtanunlni a közéleti szövegalkotást, mert eddig nem volt tananyag, jövőre viszont része lesz az érettséginek. Ez az állandó kísérletezés, bizonytalanság és szakmai szempontokat nélkülöző káosz az egyik legrosszabb.
SÁRI: Aztán jön a tényanyag fölöslegesen óriási mennyisége, a gyerekek és a tanárok túlterheltsége, amit persze a príma kommunikáció miatt senki sem hisz el. Aztán a félelemkeltő belső ellenőrzési rendszer, az igazgatók jogköreinek megnyirbálása, az üzemeltetői anomáliák.
FANNI: Nekem a végén az a szakmai hitvallás tetszett! Hogy mi csak Tanítani szeretnénk! Ez, meg a pár nappal ezelőtti tüntetés indított a parafrázis megírására, amit tegnap elküldtem.
SÁRI: Olvastam! Megint azt éreztem, hogy helyettem írtad. És fellépésed mikor lesz?
FANNI: Próbálok egyet áprilisra szervezni, remélem sikerül. Mindenesetre a műsort már nagyjából összeállítottuk Dezsővel.
SÁRI: El ne felejts szólni nekem!
FANNI: Semmiképpen sem felejtkeznék el egy ilyen lelkes rajongóról!
SÁRI: Annyira jól áll neked ez a swinges műfaj, meg ez az egyszál zongorás éneklés!
FANNI: Köszi! Én is szeretem. Nagy ajándék ez 15 évi altatódalozás után az élettől!
ESZTI: (bejön) Sziasztok! (Letesz az egyik asztalra egy kerek tálcát szatyorban)
SÁRI: Nem mondod, hogy ma reggel süthetnéked volt!
ESZTI: Ez csak egy kis erdei gyümölcsös pite. Pikk-pakk megvolt! Gondoltam, ha már demonstrálunk, közben érezzük még jobban magunkat! (pakolászik a táskájából) Viszont, rájöttem, hogy nincs kockás ingem. Úgyhogy kérnem kellett egyet Bertától.
FANNI: Mire jó, ha az embernek már akkora gyerekei vannak, mint amekkora ő maga!
ESZTI: Első szünetben fényképezkedünk?
FANNI: Aha.
ESZTI: Fannikám! Megint egy vers? (Olvassa az asztalára tett verset)
FANNI: Parafrázis. Az alkalomhoz illő. Ha mindenki megjön, azt gondoltam, felolvasom. Meg nyomtattam plakátot a diákoknak a holnaputáni kockásinges akcióhoz. Majd még lefénymásolom.
SÁRI: Ez a pite nem piskóta! Pont jó lesz a kávémhoz.
FANNI: Segítesz kirakni őket?
SÁRI: Persze! Az első óránk együtt lyukas! Megcsináljuk! Nem tudod, hova lett a kávém? Vagy megittam? Nem is emlékszem. Pedig a poharam üres.
FANNI: Én nem ittam meg, az biztos! Én csak kitöltöttem a bögrédbe.
SÁRI: Na, mindegy! Ezek szerint mégiscsak én voltam.
SZILVI: (Bejön, a külső tanáriban lepakol, aztán bekukkant a belsőbe) Sziasztok!
FANNI, SÁRI, ESZTI: Szia! Szia, Szilvi! Jó reggelt!
EMESE: (bejön) Sziasztok! Óóó! Ki hozta a sütit?
FANNI: Szia, Emese! Kire tippelsz? A szokásos süteménybeszállítónk!
SÁRI: Jó ez kávé nélkül is!
EMESE: Eszti, te voltál?
ESZTI: Igen, de igazán semmi sem volt! Fanni, ez nagyon jó!
FANNI: Köszi!
EMESE: Megkóstolom, csak lepakolok.
SZILVI: Arról tudtok már valamit, hogy hányan leszünk?
SÁRI: Hát, ha jól látom, négyen már vagyunk.
ESZTI: Lilla és Kata biztos.