FEKETE HAIKUK

FEKETE  HAIKUK

valaki kioltja
a virágok fényeit
tűnő színeit
kiszáradt patak
partján bűzlő halkupac
egyik sem mozdul
esett madárnak
aszfaltra törött szárnyán
kihűlő vérfolt
ősszel majd vágják
törzsén vöröslik a jel
addig lombot tart
gyilkos fémcseppek
hullnak haldokló fákra
drón hátú égből
egy átszúrt lepke
vére is megméretik
azon a napon
az égő torony
is megremeg, mielőtt
végleg ledőlne
koszorút formál
lehulló jázmincsokor
a folyó vizén
vásári zajban
a szférák halk zenéje
nem hallgatható
két lánctalp között
éppen elfér egy fatörzs
lombja visszanéz
megdőlt keresztek
addig stációk vannak
azután voltál
csak összefércelt
"a törvény szövedéke"
átvérzik újra

port és csillagot
tűhegynyi pontba gyűjtve
elkezdi újra