Tüzet rakok

Tüzet rakok

Tüzet rakok.

Szél keretben

bomlik, pattog 

napvirágok szirma.

Láttátok kertetekben

amint elhamvadt

tehetetlen, haláláért 

önmagát okolva?

Hajolj ide, kedves,

ne ráncold homlokod.

Holdtölte éjszakák

keserves emlékeit

ne hímezd álmatlan

párnáid huzatára,

remélve, ős fájdalmadtól

megszabadít a rítus.

Kivel perelsz? Rég meghaltak

akik miatt sorvadsz hiába.

Minden reggel életre kelsz,

kényszerű bábú,

foszlott zsinórjaid 

rángatják böjti szelek.

Kire száll hagyatékod?