Ég és föld: A tizenkét drágakő legendája
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 309
Ég és Föld: A tizenkét drágakő legendája
Pődör György verseskötete
könyvrecenzió
Verseskötetként határoztam meg Pődör Györgynek a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent kötetét, noha legalább ilyen joggal nevezhetném művészeti kiadványként is.
A kötet három versciklusát ugyanis művészi módon készített ásványfotók, illetve a csillagjegyeket és részint a bányászok hiedelmeit ábrázoló képek illusztrálják. A drágakövek és féldrágakövek egészségre gyakorolt hatásai közkeletű és nagyon régre visszanyúló hiedelmek. Kapcsolatuk a csillagjegyekkel különös szépségükből adódó módon nekik tulajdonított ezoterikus hatásaikon is alapul, ami szerint befolyással bírhatnak sorsunkra, mint talizmánok. Ez a gondolat ötvözi össze Pődör György nemrégiben megjelent kötetében az ásványok és a csillagjegyegyek világát, illetve azt ásványokon keresztül ez köti össze a Földet az Éggel.
Könyve bevezetésében maga a költő-mérnöktanár tudatosítja bennünk a gondolatkör összefüggéseit.
Az első versciklus szonettjei féldrágaköveket írnak le. A versekhez kapcsolódó fényképek azokat az ásványokat mutatják be az olvasónak, amelyeket a szonett ír körül, és minden szonett-fénykép pároshoz rövid ismertetést is kapunk az ásványról. Bár a leírások ásványtani része alig éri el az ismeretterjesztő könyvek információs szintjét, de bőségesen kárpótol az egyes ásványok kultúrtörténeti jelentőségének leírása. Az ezoterikát kedvelők számára külön értéke a könyvnek, hogy kitér az egyes ásványok különböző csakrákra gyakorolt hatásaira is.
Az első ciklus szonettjeinek olvastán néhol elmosolyodik az olvasó egy-egy amulett-hamu lett rímpáron, de a szonettek korrektek, változatos szerkezetűek, és jól illeszkednek a kötet egészébe.
A kötet közepe táján történik a versciklus váltás. Az állatöv jegyeit veszi sorra a szerző. Ebbe a ciklusba 4 soros versszakokból építkező 7 strófából álló versek tartoznak, amelyek több-kevesebb sikerrel kapcsolatot teremtenek a megidézett - és ragyogó minőségű képeken ábrázolt - féldrágakövek és a zodiákus csillagjegyei között. Ezek a versek az egyformaság (7 szakasz!) érdekében
néhol kissé túlírtra, semmitmondóra sikerültek.
A kötet következő, 15 oldalas versciklusa szonettkoszorú. Ezek a szonettek önmagukban is megállják helyüket, nem pusztán illusztrációk, még ha a technikai bravúrtól: a szonettkoszorú verseinek egymásba fűzésétől és a mesterszonettől el is lehetne tekinteni. A kötet középső versciklusához képest kiemelkedő erényük, hogy azokkal szemben nem puszta illusztrációs célt szolgálnak, mindegyik vers önmagában is megállja helyét.
A kötet negyedik része a bányászattal kapcsolatok hiedelmekről, legendákról szól.
Itt kell megemlíteni - amit a szerző részben az előszóban is megtesz -, hogy Pődör György egy saját gyűjtéséből álló ásványtani-bányászati múzeumot hozott létre saját erőből. Az ásványok képei csakúgy, mint a kötet e részében látható tárgyak képei is, a gyűjteményében készültek. Az egyes tárgyak képeihez élvezetes ismeretterjesztő leírások illetve egy-egy vers is kapcsolódik. A bányamanó, Szent Borbála, Szent Kinga, illetve Szent Anna a bányászok védelmezői, jól ismert alakok az európai, így a magyar bányászok között is.
És, hogy a kövek-ásványok világához vonzódók közül a bányászokhoz és geológusokhoz is szóljon a kötet, a szélfútta homok című kötetzáró szonett és a mellé társított bauxit külfejtést ábrázoló kép szerencsésen emeli be a művészetbe a földtan tudományát.
A 112 oldalas, a Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent könyv mind az ásványvilág szerelmeseinek,
mind az ezotéria híveinek is tartalmaz érdekességeket, szonnettkoszorúja pedig bátran ajánlható a versek kedvelőinek.