Dohány

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 208

Savanyún pulzál a jólét határa
Sóhajjá lényegült hétköznapok
Lánctalan rabságnak mennyi az ára
Őszülő éveid ingyen adod

Nem a szél sodort el kavargó szemétbe
Éhező, toprongyos végzet seper
Lázadó vágyad volt, amiért megérte
Legyint a város, ez kit érdekel

Alattad piheg egy hűséges Éva
Sárba hullt borostyán néz vissza rád
Kiürült Édened emléke él ma
Izzadó képzelet hálószobád

Maszatos padlón a leszakadt jelmez
Eldobált álarcok mindenfelé
Vajon ki végez, ha ember csak tervez
Miféle szerep egy vénemberé

Csöndes kis utcában parkol az Isten
Felhúzott ablak és álló motor
Dohányt húz elő, mert más kincse nincsen
Végtelen lassan egy cigit sodor