Beszélgetés-vers egy kávéházi teraszon
Írta: Toldi Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 292
Beszélgetés-vers egy kávéházi teraszon
A kávéház mindig népes. Télen is, nyáron is. A nagy francia költő a teraszon szeret üldögélni, hallgatózni. Az asztalon mindig van hamuzó, és a fejek felett csinos sátortető lebeg, ha esik, ha hőség tikkaszt, akkor is. Itt Apollinaire szelleme kísért, de milyen jó, hogy nem tudja ezt senki sem. Az emberek csak bejönnek, kimennek, csak mondják, csak mondják folyton a magukét. Nagyon sok köztük a költő és az író, majdhogynem mindenki az. Legtöbbjük neve ismeretlen, néhány fejen szintén ismeretlen eredetű, fűszálból font babérkoszorú. Képernyőre írogatnak, nem hívják őket a nyomdába.
Hogy kik? Azt nem lehet tudni. Azok a láthatatlanok, azok fent trónolnak egy kastélyban, ki tudja, hogy kerültek oda, s hogy lettek írástudók.
- Én már több verset írtam, mint a nagy Petőfi…
- …valahogy nem esett jól a büntetés, amit a Louvre-ból ellopott, nálam tárolt szobrok miatt kaptam, de léteznek bűnök, kétségtelen…
- Az aktuális téma mindig a béke és a háború…
- …azért vigyázz, ne sértsen gránátrepesz, s koponyád ne tartsa halálodig vaskarika…
- Az emberiséget pusztító vírusok korát éljük…
- …megint egy újabb spanyolnátha…
- A legtisztább az egyszerű, rímes dalforma…
- …ha ismernétek egyáltalán a szimbolistát meg a kubistát…ajánlom a tárcaregényt…de kizárólag négerként írva…
- A halál közel, a levegőben mérgezik a világot…
- …most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig…legelget a tehén… lassan megmérgeződik…
- Annyi versem szól a szerelemről és az elmúlásról…
- …réges rég állok a Mirabeau-híd szélén, a folyton-folyású Szajna vizét bámulom…minden
elmegy… minden elmúl… nincs vessző, nincs pont…
- A vers fölé vagy alá képet posztolok…
- …megsebzed a galambot… hol fog sírni a szökőkút?...
- Egy örök tájkép, egy természeti sor…
- …soha nem másolhatod…a kerék a járás utánzása, csakhogy az nem láb…ez a szürrealizmus…
- Én költő vagyok…
- …engem meg itt Radnóti fordított, ő költő volt…
Most leander burjánzik vadon…
(Az idézetek Apollinaire verseiből származnak.)