Csak ez lehet
Írta: Haász Irén
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 449
Csak ez lehet
Ki tudja már, mikor fakadt
a hittel átélt pillanat,
ez a haza, csak ez lehet.
Nekem a költő mondja meg:
„Nem tudhatom, hogy másnak
e tájék mit jelent”,
az, aki beépült a tájba,
ismerte, élte, mintha fájna,
s emberszíveket pendít lelke,
akár egy angyal énekelne.
Én a hazát szívemmel mérem,
csak itt köszönöm létezésem,
itt szoktatok szívemhez békét,
s találom magam menedékét,
nézve a hánykolódó világ
viharzó szövedékét.
Itt mosom arcom szép vizekben
népáradatban érintetlen,
hitét, emberségét megőrző
álmodozó, szívterhes költő.
Menedék, béke, közös kotta
úgy is, ha másnak más a nóta,
ez a haza. S ebből csak egy van,
viszem fogamban, karjaimban,
utódokban és ősi vérben,
s anyám nyelve a mindenségem.
*
Túl sokszor lüktet izzó versemben e szó: szív.
Nélküle mégse lehet érteni ezt a hazát.