Annotációk

Írta: Fábián József


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 262



Annotációk
2010. március 30.

 

Anti-Catullus

 

Nem gyűlöllek még, de szállnak az évek,
s reggeleink szótalanul telnek el immár.

 

Kössünk fegyverszünetet

 

Kössünk fegyverszünetet kedvesem,
kevés időre csak: míg meghalok.
H
a e harc tovább dúl közöttünk,
a
bba biztosan belepusztulok.

 

Míg csodára

 

Míg csodára várok, elmúlnak az évek,
s nem is lehetne más fontosabb:
s
zeretve lenni és szeretni. Téged.
És
nem kötni apró, szennyes alkukat.

 

Karóval jöttem

 

Karóval jöttem, s nem virággal:
nem hittem, ez működni fog.
Gyáva voltam talán és hitetlen:
ördögök várnak vagy az angyalok?

 

Ha az Úr…

 

Ha az Úr minket nem egymásnak teremtett,
s
mégis megástam akkor azt a vermet,
m
agamat okolhatom.

S azt, hogy ha még mindig élek,
s ha még nem veszett ki belőlem a lélek:
Neked köszönhetem.

 

Az emberélet…

 

Az emberélet kétharmada táján
s
ötétlő vadonba vezetett utam.
Beesteledvén ellobbant a fáklyám,
s
hiába szóltam: most segíts, Uram!

Játszottak vélem pisla, tünde fények,
az ég hallgatott: magam voltam én;
m
erre tovább, mely ösvényre térjek?
Melyiknek végén virrad fel remény?

Mindez már nem újság, eszméltem fel végre:
Nagy Durante volt, ki már előttem járt.
A Kapunak száját kerülni remélve
a
z égen kerestem vezérlő sugárt.

Az égboltot sötét felleg borította,
c
sillag fénye azon által nem hatolt,
e
lhagyott utamra visszanézve, újra,
a
messzeségben fénylő ablak ragyogott.

Sokáig töprengve, tétovázva néztem,
d
öntésemre gyáván, félve a jövőt,
s
erpenyőkbe vetve mi elmúlt, s lehetne,
s
lesz is még valóban, s a feledhetőt.

A történetnek itt még, persze, nincsen vége:
ösvény, vadon, kereszt?, s út előttem áll.
Bármerre indulok, bármely útra térve
n
em mindegy, bár, miként – az út vége: halál.

 

Első ajánlás: Elmúlt, s lehetne... feledhető?
(S. J. - nak, a la Presser)

 

Hittem: a szívedet adtad nekem.
És Te cserébe kaptál egy medvét.
Aztán nem írtál semmit egy életen át:
Akkor, mi jó barátok voltunk?

 

Második ajánlás: Fénylő ablak ragyogott.
(F.B.K -nak, a la Villon/Faludy)


Kiontott könnyem harmatával
i
rgalmazz nékem, szép szerelmem!

 

Azon a tavaszon

 

Kizöldültek már a fák,
mint azon a tavaszon –,
nyílik sok színes virág,
mint azon a tavaszon.
Nekem megint szürke a világ,
mint azon a tavaszon,
május után.

 

Nem hiszem el

 

Egyszerűen nem hiszem el,
ilyen nem történhet velem:
Ötven is rég elmúltam már,
s rám tört újra a szerelem.

Öreg vagyok, csúnya vagyok,
házas ember, sok gyerekkel,
rémült vagyok: sírva fakadok,
de az érzés nem ereszt el.

 

Sosem bocsátom meg Neked
(S.J.-nak, a ...-dik érettségi találkozójára)

 

Ha akkor nem szerettél,
vagy közben másra leltél,
légy boldogabb, mint én:
Isten Veled!

Sosem bocsátom meg Neked:
nem mondtad, hogy nem szerettél,
vagy közben másra leltél,
s hallgatásod tönkre tett.

 

Mint elcsatangolt...

 

Mint elcsatangolt gyermek a szülői házhoz,
Térek meg Hozzád, hosszú út után.
Fejem lehajtva, szégyenpír az arcom,
Így kérek tőled bocsánatot, sután:

 

Bocsánat
("..légy férfi: a fű kinő utánad"?)

 

Bocsánat, hogy megszerettél,
és életemnek része lettél.
b
ocsánat, hogy másra vártál,
e
gy jobb helyett csak rám találtál.

Bocsánat, hogy nem értettem,
életednek része lettem.
Bocsánat, hogy másra vártam,
a
mikor már Rád találtam.

Bocsánat, hogy magad voltál,
akkor, mikor rám gondoltál.
Bocsánat, hogy nem élhettünk
s
zebben.

Bocsánat.

 

Talán

 

Talán, ha megbocsátanám magamnak
a sok időt, mit Nélküled töltöttem el,
megbocsátanál Te is nekem.

S talán, ha megbocsátanál nekem a bánatért,
mit én okoztam éveken keresztül,
l
ehetne még közös Veled az életem.

Talán, hogyha Kálvin…

Talán, hogyha Kálvin híveként nevelnek,
lehetnék én szikár, kemény, vén legény,
utam kikövezve, egyenesen vinne,
é
s nem lenne árnyék életem egén.

Talán, hogyha Róma híveként nevelnek,
lelkem bocsánatban nyugalmat talál,
s
nem meredne rám ily, zord, üres szemekkel
a
z út végén álló Semmi: a halál.

 

Néhány éve...
(Bocs, Frenreisz)

 

Néhány éve, több is talán,
hogy nap, nap után,
este fél tíz után,
Bezárom a szobám.

Tévét nézek, olvasok,
vagy zenét hallgatok,
neten társalkodom,
közben Rólad álmodom.

Kedvesem, így szólhatnék én most Hozzád:
jöjj velem, hagyjuk el most azt, ami fájt,
e
lmegyünk oda, ahol senki más nem jár,
j
öjj velem, megint legyünk két jó barát!

Mesélek majd, milyen volt az,
mikor nem voltál,
m
ásik szobában aludtál,
l
ehet, hogy rám vártál.

Meséld el, hogy beléd esett egy
szőke hajú srác,
s ez a szőke hajú srác
m
eg is őszült immár.

Kedvesem, így szólok majd én Tehozzád:
j
öjj velem, hagyjuk el most azt, ami fájt,
j
öjj velem, mutass megint sok, sok csodát,
j
öjj velem, s legyünk végre megint egy pár!

Post Scriptum

Kedvesem,

Ha nem segítesz énnekem,
és nem változtatunk ezen,
végképp megfagy köztünk a szerelem,
s nem oldoz el a léttől minket semmi már,
c
sak a halál.

 

A párbaj

 

Hozzád én verset nem írhatok:
a szerelem párbaj férfi és nő között,
hol versbe a vesztes öltözött,
s én még párbajképes sem vagyok.

 

Kedvesem!

 

Odatettem az orrod elé az oldal linkjét:
k
attints rá; fontos elolvasnod,
közös életünk függhet rajta.
Fütyültél rá (de jobb ide más szó):
nem érdekes ez; papírkosárba vele.

Így múlt el a világomból is a szépség,
s mennyek után ismét a poklokat járja a lelkem.