Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 695
Amikor dalom méze
Amikor ő elfordult
s mint harang elnémult,
minden szín megkoszlott,
éjszakám kikopott,
elvitte párnám tollait,
álmom bodros fodrait,
hajnalok szózatát,
borsmentás illatát
szórta szerte-szélbe,
mint gazdátlan térbe-
dalom méze nélkül
nyelvem csönddé kékült,
tenyerem felvérzett,
s mint szög-sebet érzett
minden elhallgatott szót,
napokból kispórolt jót -
azóta minden kettéoszlott,
arcom rommá foszlott,
magányom fele
is ott van már vele.