Alma Máter
Írta: Kovács Árpád
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 211
Alma Máter
Padjában ül S. Jánosné,
most nem sürög-forog.
Tudása tán hiányos még,
de büszke, és konok.
„Nevelgetem hat gyermekem”
(emberszülő robot)
„pihenni csak kijár nekem”
hagyott csapot-papot.
„Az iskolába toppanék”
s látá mily kellemes,
órák között hogy ont a gép
kávét, kólát, levest.
„S a sármos Horger Antal Úr
beszéde andalít,
kigombolom ruhám vadul,
ki bánja, mit tanít!”
Sokat kibír a sok papír
„Csak ráteszem fejem,
belémhatol tudás”, s a pír:
„S. Jánosné?” „Jelen.”
„Túl hat szülésen, síp-dobon”
más főz ma vacsorát.
„Gyököt vonok, sort hámozok”
a rendszer koordinát’.
Pihenget törten, váteszen,
(„e szót nem ismerem”)
lábat ha padra ráteszen.
„Tanult nyelv?” „Ó…Igen.”
Padjában ül S. Jánosné,
most nem sürög-forog.
Tudása tán hiányos még,
de büszke, és konok.