Akkor a görög hold

Akkor a görög Hold

„Ma újra véres és halottas álmokat
küldött egy isten.”
*Babits Mihály: Laodameia

 …Napokig  nem jött semmi hír;
a várakozás fagyos rettenete költözött
a falak közé és a remény, hogy a fiú él…
Éjente gyászos csönd süvöltött itthon,
a város fölött, és valami rideg, sötét lepel mögött
a Hold tükrözött zordan a Canal d'Amour
néma partjain hánykódó hullámokon…

…Mintha az örök fénybe lépett volna azon az éjen.
Rohantam felé kifulladva; talán utolérem,
de eltűnt hirtelen az égbolt különös tükrében,
és villám hasította szét az égbolt kristályüvegét,
körben a csillagfény kihunyt, a sápadt Hold nagy,
kerek arcán valami komor szégyenfolt-féle gyúlt;
talán egy felhő vonta  rá leplét félve...
– sohasem álltam még így a közelében,
soha nem láttam a Holdat ily sötétnek...
Rémülten a gyászos lepel után kaptam,
nyomában rám hullt a fényes hajnal,
és rettegtem a fényre-ébredésben…
Csak akkor múlt el szörnyű rettegésem,
mikor megláttam Istent
a fiam közelében…

(Laodameia ; 2000. július 29. Korfu (Sidari, a Canal d’Amour partjainál)