A zulu lány
Írta: Roy Campbell
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 408
The zulu girl
To F. C. Slater
When in the sun the hot red acres smoulder,
Down where the sweating gang its labour plies,
A girl flings down her hoe, and from her shoulder
Unsling her child tormented by the flies.
She takes him to a ring of shadow pooled
By thorn-trees: purpled with the blood of ticks,
While her sharp nails, in slow caresses ruled,
Prowl through his hair with sharp electric clicks,
His sleepy mouth, plugged by the heavy nipple,
Tugs like a puppy, grunting as he feeds:
Through his frail nerves his own deep languors ripple
Like a broad river sighing through its reeds.
Yet in that drowsy stream his flesh imbibes
An old unquenched unsmotherable heat –
The curbed ferocity of beaten tribes,
The sullen dignity of their defeat.
Her body looms above him like a hill
Within whose shade a village lies at rest,
Or the first cloud so terrible and still
That bears the coming harvest in its breast.
A zulu lány
F. C. Slaternek
Ha nap tüzében vöröslik a róna,
hol robotolva izzad a csapat,
egy lány megáll, s a válláról leoldja
gyermekét, akit legyek bántanak.
Bőrét bíborra sebző tüskeágak
árnyékterébe húzódik vele,
körmei közt villamos szikra támad,
míg hajába túr becéző keze.
A száj, melyet betöm a súlyos emlő,
cuppog, vonaglik szopós kutyaként:
mély vágyat szív magába a derengő
élet, mint nád a folyó énekét.
De rostjait egyszersmind átitatja
valami ősi, nyughatatlan ár,
melyben rab törzsek elfojtott haragja
s vereségük zord méltósága fáj.
Az anyatest úgy magasul fölébe,
mint domb, mely alatt falu szendereg,
vagy első vészfelhő, melynek sötétje
közeledő aratást rejteget.
Fordította: Hárs Ernő