A jeladó - Türkizkék

Írta: Ferenczfi János


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 392



A Jeladó – Türkízkék

A nyomtatott újságok olvasása, és ezzel együtt a klasszikus publicisztikai műfajok eltűnőben vannak. Amikor ezek iránt nosztalgiázom, akkor beismerem azt, hogy magam is öregedő emberré értem. Az öregedést pedig szemérmes hallgatással kezelik manapság, mint valami szégyent. Ám most ünnepelni szeretném azt, ami a régi újságírásból még ma is elérhető, noha sem olyan újságok, sem olyan újságírók, sem olyan olvasók nincsenek ma már számottevő számban a mi világunkban. Vagy mégis?
Talán csak az aktuális trendek miatt tűnünk láthatatlannak?
Kezemben tartom Wessely Gábor „Magyar fanyar 3” című kötetét. Glossza kötet. Már a harmadik.
Der mi is az a glossza?
Mielőtt ezt röviden kifejtjük, meg kell említenünk, hogy Wessely Gábor évtizedeken át újságíróként dolgozott, és elsősorban tolnai lapokban publikált. Az igazi újságíró akkor is újságíró, ha éppen nincs újság, ahol publikálhat.
Gábor sokoldalú újságíróként a tudósítástól a riportokon át a vélemény műfajokig szinte minden területen alkotott.
A glossza ez utóbbi műfajcsoport, a vélemény műfajok egyike. Ez a csokor az esszétől a krokiig tart, vagy még tovább. A glossza általában egy kritikus hangú morfondírozás. Egy aktuális jelenség bemutatása, s annak megmutatása, hogy abban mi a visszás, a kritikára és önkritikára okot adó. A fanyar.
A kötet az „Egyszínű füzetek” sorozat részeként, a Geográf Kiadó gondozásában, és minden bizonnyal a szerző szerkesztésében jelent meg. Innen a szín: tűrkizkék, amely már a polcon megkülönböztethetővé teszi a sorozat korábbi, másszínű köteteitől.
Apropó, a szerző: Wessely Gábor az Előszóban önmagát Jeladóként azonosítja. Bízvást megerősíthetjük: valóban az. Mert mi is a jeladó? Ember, aki felmutatja a valóságot, és felmutatja az emberséget. A kiutat a fanyarból. Olyan ideálokról árulkodik ez, olyan korok szakmai eszményeiről, amikor az újságíró nem tartalom-előállító volt csupán, hanem egyfajta társadalmi tanító.
Az írott szó hitelessége rég nem olyan már, mint amikor a szerzővel együtt én is ifjonc voltam. Okkal reméljük, hogy helyenként ebből a hitelességből valamit sikerülhet újra felépíteni, hiszen mindannyian rászorulók vagyunk. Szükségünk van az útmutatásra, a hiteles tanítókra, akik betűkbe vetett gondolatai emberségre vezetnek.
Az olvasó tíz év aktualitásaira csodálkozhat rá ismét, amikor e kötet olvassa. 2013-tól 2022-ig terjed az az időszak, amikor ezek a rövid publicisztikák megszülettek és megjelentek. Büszkén mondhatom, hogy Wessely Gábor műveinek alkalmasint A Hetedik is helyet adott az elmúlt években. Tíz év kis aktualitásai. Egy bolti lopás, sok országos lopás, politikusi hazugságok, kicsi és nagy disznóságok, és a lassan, de folyamatosan szürkülő jövő. Eljuthatunk migránsok feltűnésétől a Covid járvány időszakán át az Ukrajna elleni háborúig, és rácsodálkozhatunk: valóban ez a szürke, jellegtelen, szomorúan embertelen, fanyar valóság a miénk. Ezt éltük át, ez determinálja jelenünket és jövőnket. De ott van a szerző kimondott és ki nem mondott gondolataiban az az irány is, amely emberi színt adhat, adhatna ismét ennek a szűkre szabott, magyar világnak.
Ajánlom a kötetet olyasfajta olvasásra, ahogy régen az újságokat olvastuk. Amikor még voltak. Ahogy ma a mobiltelefonon böngészve olvasunk: utazás közben, egy kávé mellett, várakozás idején. Hiszen a glossza nem olyan terjedelmes, mint egy esszé, vagy egy riport. Nem is követel meg olyan elmélyült figyelmet. Szórakoztató olvasmány. Szórakoztatva szembesít világunk fanyarságaival, és azzal, hogy ezeket a fanyarságokat hogyan is okozzuk, és szórakoztatva tanít az olykor kimondott, olykor csak az olvasó értelmére és emberségére bízott megoldással, a válasszal arra a kérdésre, hogy hogyan is lehetne kevesebb a fanyar a világunkban.
A kötetet Szatmári Juhos László illusztrációi színesítik. Habár ezek fekete-fehér képek, mégis színes emlékeket idéznek fel abból a korból, amikor még volt szatírikus újságírás, és annak minden „olvasmányos” újságban megvolt a maga helye. Amikor még az újságolvasó közönség, a ma már elképzelhetetlenül széles olvasóközönség értette, és szerette ezt az olvasótól is öniróniát és intelligenciát igénylő műfajcsoportot. Amikor még értő módon olvasták ezeket a cikkeket is. Aki e bő kétszáz oldalas kötet a kezében tartja, az fanyar nosztalgiával emlékezik vissza erre tíz, szürke és fanyar évre. Mindezen csupán a szerző emberszeretete enyhít, mert szóvá tenni sem érdemes az emberi dolgokat egy embertelen korban, hacsak nem reméljük azt, hogy ez az újságírói szó valóban jeladás lesz, egy jobb, emberségesebb világ útjelzője. Tanítás, amely jobb tíz évet hozhat. Legyen úgy!
Olvasni érdemes. Aki pedig nem tudja, hogyan juthat hozzá e kötethez, és a sorozat más darabjaihoz, az kérdezzen! Akár minket! Megtaláljuk a választ.
Aki pedig tudni szeretné, hogy mi is a fanyarságból kivezető jel, az olvassa többek között Wessely Gábor nyomtatásban és online elérhető írásait, akár A Hetedikben is.