Tornai Xénia

Ember vagyok „sárból és napsugárból összegyúrva”, ellentétek harmóniájára törekvő parány. 1968-ban érkeztem e földi világba, és sokáig fogalmam sem volt arról, hogy napsugár-lelkem mily öreg. Tettem a dolgom: magyar-angol szakos középiskolai tanári diplomát szereztem az ELTÉ-n, nyelviskolákban és cégeknél tanítottam, férjhez mentem, és gyereket neveltem. Azt hittem, teljes az életem. 2020 márciusában, a koronavírus-járvány beköszöntekor aztán körém záródott a tér, ám megnyílt előttem a lélek útja. Azóta sürgető szükségét érzem annak, hogy leplezetlen őszinteséggel valljak a világgal és önmagammal való kapcsolatom ambivalenciájáról, a Mindenség ősi rendjének vigaszával csitítva háborgó indulataimat. Szeretem a formai kötöttségek fegyelmét. Recenzióimat és verseimet több irodalmi folyóirat rendszeresen közli. Újabban novellákkal, valamint rövid prózai írásokkal is kísérletezem.
Megjelent versesköteteim:

A Mindenség húrjai (2022, Rím Könyvkiadó)  
                                           

Ideát (2024, Cédrus Művészeti Alapítvány)