Anti-Antigóné
Írta: Tornai Xénia
Közzétéve 2 hónapja
Megtekintések száma: 144
Anti-Antigoné
Megfeszített lelkem lóg egy tört kereszten.
Én Thébai szülötte nem voltam soha.
Bátyámat kezemmel földbe nem temettem.
Kreónnak panaszra nem volt hát oka.
Én, a por leánya itt, e földi létben
Égi törvényt vágytam mindig, szüntelen,
Mégis híg parancsok szolgálójaképpen
Önmagamhoz lettem végül hűtelen.
Szőke gyermekálmom húzták fel a dobra,
S pergő ritmust vertek égő bőrömön.
Álltam, hős alázat holtig büszke szobra,
Bár a földre vont le tiprott ösztönöm.
Nyelvemet fogóval már hiába tépik –
Ép a hangom, s érdes, mégis néma szám.
Ősapáim átka visszhangzik az égig,
Hallgatásom bűnét vádként köpve rám.