Jézus, az ember

Jézus, az ember
                  Gondolatok a kereszt tövében

Nyelvem is kiszáradt szájam padlatán,
S ínyemen fekéllyé váltak a szavak.
Minden, mit kimondtam, s hittem hajdanán,
Ellenemre fordult, most silány salak.

Mégse adjatok ti inni! Juszt se kell!
Koncot elfogadni úgyse mer kezem.
Büszke lélek éltet és szilárd kebel:
Bűnötök tetézem, hogyha elveszem.

Csak feszítsetek meg! Bátrak voltatok –
Díszmenetben engem elkísértetek.
Most igéim árnyán hurkot fontatok.
Már a csőcselék is ott zúg véletek.

Ínjaimba tép a vasszegkoppanás.
Önfejemre hordom végítéletem:
Inkább győzzön rajtam lábszárroppanás,
Mint Pilátus éljem végig életem.