E-mail a hitveshez

Közzétéve 2 hete

Megtekintések száma: 59

E-mail a hitveshez

Mottó:
„… hisz egymás nélkül sötétben
vagyunk.”

József Attila

A férjem írt, bár együtt élünk.
E-mailben mondta el: szeret,
Mert napra nap és éjre éjjel,
Hiányom osztályrésze lett.

Ő kábelekbe szőve ébred,
S a szürke gond ül két szemén.
És elválaszt a szó nyugalma –
A versek rabja lettem én.

Külön sziget, hol más a fény is.
Így meg sem értjük, csak magunk.
Üzente: Vágynék újra véled.
Nélküled sötétben vagyunk.

Ha ágyba fekszik, szája néma.
Egy klubban töltöm estemet.
S bár szólna még, a csend felel csak.
Oly árva, mint ki már temet.

Úgy fáj e szótlan tűrve tűrés!
És én dacommal, kósza eb,
Csak egyre gyötröm: egyre tágul
A kamramélyi, szörnyű seb.

De ím, ez írás épp ma reggel.
(Mily ólmos űrrel ébredek!)
Veled maradni, drága, vágyom.
Úgy bőgök, mint egy kisgyerek.

S már fulladozva kékül ajkam,
Midőn belép a nagyfiam.
Kerek szemében döbbenettel
Tekint reám: Na, most mi van?

S én, eltekergő, szürke bárány,
Kit messzi kóborlása sért,
A légbe súgom: Várlak én is,
S bocsáss meg, drága, mindenért!