Rigó Béla

Trianoni gyerek vagyok, szoktam magamról mondogatni. Anyám a délszláv polgárháború idején sírva bámulta a képernyőn a szétlőtt szentlászlói templomot. Ott keresztelték meg, ott volt segédlelkész a nagyapám. Én Kolozsváron születtem 1942-ben. Apámat a Magyar Királyi Posta helyezte oda, amikor visszakaptuk Észak-Erdélyt. Onnan menekültünk ’44-ben előbb Budára (ez hiba volt), aztán Kiskunhalasra. Szegeden lettem bölcsészhallgató. Eleinte minden sikerült (tudományban és költészetben), de sajnos felfigyelt rám a BM III/III-as ügyosztálya (külön ügynököt állítottak rám). Ők döntöttek úgy, hogy nem taníthatok a szegedi egyetemen.

Hat évig pedagógus voltam (Mórahalmon és a hűvösvölgyi nevelőotthonban), aztán kerültem át a kiadói szakmába. Pályám alakulása akár szimbolikusnak is tekinthető: két év Mórahalmon, másfél évtized a Móra Kiadóban és több mint két évtized a Kincskeresőben. A Móra-vonal írói pályámon is végigkísért, egyik gyermekverskötetem (Zengő ABC) a Móra-költemény soraira írt versekből állt össze. (A másik kettő: Tündériskola, Nálatok laknak-e állatok)

Korlátozott lehetőségek között igyekeztem irodalomtörténészi pályámat folytatni (Így élt Katona József, Bánk bán) Jelenleg tagja vagyok a József Attila prózai műveinek kritikai kiadását előkészítő csapatnak.

Életem ajándékai közé számítom, hogy Nemeskürty István felvett az első Filmíró Kollégiumába. Így írhattam meg pl. a Trombi és a Tűzmanó c. rajzfilmsorozatom vagy az Állítsátok meg Terézanyut! c. játékfilm forgatókönyveit.
Legutolsó könyvem az Írásjelbeszéd – verslábjegyzetekkel.