Nyíri Erzsébet

Minden versemmel igyekszem kilépni a szubjektum világából s érvényes üzenetet kiáltani a világba… talán lesz, aki meghallja, megérti…

Bár 12 éves korom óta írtam verseket, novellákat, ötvenen felül tört ki belőlem a közlés vágya…

2013-ban jelent meg első verseskötetem- életem „delén” túl… De tudom, hogy soha nem késő, ha van mondanivalónk a környezetünk számára…

Csepelen születtem, ez meghatározza életem,”rám írta kézjegyét gyárkémények fekete füstje”…

Zárt világ volt, szigorú, puritán… de itt tanultam meg a szolidaritást, a kötelességet, az adott szó becsületét…

A Jedlik Ányos Gimnázium francia tagozatán tanultam, a tudás tisztelet mellett már itt tudtam, hogy elkötelezettje leszek az irodalomnak, művészeteknek. Irodalmi színpad tagja voltam, iskolarádiót, faliújságokat szerkesztettünk társaimmal.

Innen a Szombathelyi Tanítóképző népművelő-könyvtár szakára kerültem-egy kis kerülővel.

Közel kerültem a népi kultúrához, ma is sok népdalt ismerek, éneklek.

Nyugtalanul kerestem önmagam: voltam művelődési ház igazgatója, telefonos kisasszony, könyvtáros, honvédelmi előadó, kommunikációs tanár, mentálhigiénikus.

Engem a szavak védtek meg, ha összezavarodtam a magán vagy közéletben… a szavak sűrítik a létezés esszenciáját, s ha benne van, ami „szép, jó és igaz”… képes válaszolni neked, képes utat mutatni…

Írni-olvasni áldás… kapcsolatba lépünk önmagunk rejtett lényegével, a tudatalattival és a tudat felettivel… az anyagi megtalálhatja szellemi lényegét…