Gulisió Tímea

1989. augusztus 7-én születtem. Budapesten élek. A családban több komolyzenész és festő van/volt, így ebben a légkörben nőttem fel, bár lázadásképp sokáig ellenkeztem a művészhivatás ellen. Gyerekkoromban az állatok tanulmányozásának és a rajzolásnak éltem, kamaszként fordultam az irodalom, ezen belül is a versírás, valamint a zene felé. Ekkor példaképem Ady volt, később a Beat-költők és József Attila álltak közelebb hozzám. Klasszikus-és népi furulyálni, valamint hegedülni tanultam, többnyire autodidakta módon és kiváló magántanárokkal. Az intézményes oktatásban sosem éreztem komfortosan magam, úgy gondoltam bezárnak, nem engednek kibontakozni, visszafognak a fejlődésben. Ennek ellenére a középiskolában aranykoszorút kaptam és hírhedt strébernek számítottam. Később elvégeztem a szociális szervezői szakot, ebben a szakmában nem dolgoztam egy napot sem. Jártam teológiára, ahonnan „oda nem illőség” és egy könyvem miatt kellett távoznom. Jártam művészeti egyetemekre, festő szakra, de itt sem éreztem úgy, hogy közelebb vinne a művészet lényegéhez, sőt, a sablonos kötelező feladatok egy időre el is vették a kedvem az alkotástól. Azóta már több kiállításom volt. Jó néhány könyvet írtam, versesköteteket, regényeket, novellákat. Szerkesztettem a Dokk.hu Irodalmi Kikötőben, tagja lettem a József Attila Körnek, a Fiatal Írók Szövetségnek, a Szépírók Társaságának, a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének. Jelenleg az Opál Színházban játszom, Beckett A játszma vége c. darabjának dadaista interpretációjában Nell-t alakítom. A Tímea g-MOLL Productions kísérleti-zenei projektben veszek részt, mint alapító, zeneszerző és előadó. Első, Komor Zoltánnal közös albumunk hamarosan kijön a nyomdából. A Próbababák az űrből c. lemez számaihoz Krebsz Áron készít videoklipeket, vele a verseimet is megfilmesítjük. A kanadai rendező, John Graham produkciójában díszletet-és jelmezt tervezek. Látogatom a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneelmélet óráit.
Mindez – és sok más - alapján úgy tűnhet, egy exhibicionista és karrierista nőszemély vagyok. De ez nincs így. A hétköznapi életben meglehetősen gátlásos emberként ismernek, aki azért csinál ennyi mindent, mert el sem tudja képzelni, hogy mással foglalkozzon, mint amit szeret. Akkor is, ha az alkotó-előadó lét nem ad stabil egzisztenciát.
Újabban a tőlem megszokott durva, naturális szövegek helyett a mély, örök emberi gondolatok tömör kifejezésére törekszem. Emellett bele-belekóstolok az egyelőre még csak Amerikában ismert bizarro-fiction stílusba. Magyar-és külhoni, nyomtatott és online folyóiratokban publikálok.
Nagyon örültem, mikor Thamássy Nagy Géza felkért a Gondola-szerkesztőségre, itt megoszthatom a számomra kedves furcsaságokat azokkal, akiknél befogadásra találnak. Ahol csak „csodabogárnak” tartanak, nem komplett őrültnek, amiért olyan groteszk és fekete humorú, elgondolkodtató műveket osztok meg, amikhez valamilyen okból legtöbben nem mernek nyúlni. A felhozatal nagyon vegyes, minden művészeti ágból igyekszem hozni nézni, hallgatni-, olvasnivalót.