Írta: Gulisió Tímea
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 204
Késő
Évek óta hívom.
És most jön, mikor már vége.
Mikor senki másnak
nem kellene.
Randevúnk szomorú,
ünnepélyes vadászvacsora.
A házinyúl finom jószág.
Lőni sem kell.
Nem terít meg,
Csak elém rak egy sört.
Igyál. Közönyös,
Csak a szeme fénylik furcsán.
Közelebb hajol.
Olyan sokszor elképzeltem már
Ezt a pillanatot, hogy
ingerküszöb alatt marad.
Az ágy szélére ül,
Haját csavargatja.
Feltesz egy régi slágert.
Csinálni kéne, de nincs kedvem.
Nem ágyaz meg,
Csak elém fekszik.
Itt vagyok, tessék. Közönyös.
Tudja, hogy idegenre szerettem.