Bánlakyné Moravetz Edit

Bánlakyné Moravetz Edith vagyok (művésznevem: B. Moravetz Edith) 1945. március 4-én (a világháború vége előtt) Grazban születtem, majd három hónapos koromban szüleimmel visszajöttünk Magyarországra – s tovább: Besztercére ( Erdély Keleti Kárpátok lábához), ahol gyermeki éveimet töltöttem – 18 éves koromig – Édesapám korai haláláig (aki 44 évesen súlyos betegség okán meghalt). - Édesanyám 4 árva gyermekével visszatért szüleihez Budapestre. Itt mentem férjhez – és 22 évesen megszületett első leányom, majd még másik két leánykám is. 19 évi házasság után egyedül maradtunk, 8 éven át nehéz anyagi körülmények között neveltem gyermekeimet, de sikerült mindegyiknek diplomát adni a kezébe. Ekkor jöttünk össze második férjemmel, akivel immár 30 évi szeretetteljes megértésben élünk.
Rólam röviden ennyi, bővebben:
Hogy mikor kezdtem írni?
1985-ben válásom olyannyira megviselt, éjszakákon át nem tudtam aludni, gondolataim zsibongtak bennem – egyszer felkeltem, s tollat ragadva leírtam az első visszaemlékezéseimet...NEM versben, „csak” prózában, hadd maradjon gyermekeimnek emlék, ha majd felnőnek...Ezt a tevékenységemet 30 éven át folytattam, s végül 70. születésnapomra „Kisöcsém” jóvoltából a család részére kötetben is megjelentettem – MIÉRT- címmel.
Közben – 2014. május elsején beiratkoztam egy 4 napos „Jobb agyféltekés
rajztanfolyamra”...hihetetlennek tartottam, hogy valaki ennyi idő alatt meg tudjon tanulni rajzolni.
Kíváncsiságom meghozta az eredményt – sorban alkottam a család tagjairól, barátokról a portrékat. Egyik alkalommal rajzolgattam, szólt a zene s bennem megszületett az első vers: „A mi dalunk” - ezután már nem volt megállás. Lehet, hogy valóban felszabadult a jobb agyféltekém? - Jöttek a versek egymás után, emlékek rohantak meg, szinte éjjel-nappal verset írtam. Legtöbbnyire gyermekkoromról, Erdély szépségéről, a honvágyról, mely ötven év távlatában is elevenen élt bennem. Így születtek sorban a verseim ...
Férjem is kedvet kapott a versíráshoz – Ő kevesebbet ír, ezért közösen adtuk ki alkotásainkat – immár 6. verseskötetünk jelent meg.
Együtt hívjuk lélekútra az olvasókat, igyekszünk színt vinni a szürke hétköznapokba, biztatást, reményt kivánunk adni írásainkkal.