Mi végre?
Írta: Bánlakyné Moravetz Edit
Közzétéve 3 hónapja
Megtekintések száma: 507
MI VÉGRE?
(Evokáció Baranyi Ferenc Epiprológusára)
„Ki mondja meg, hogy mit tehet a költő
egy kiszámíthatatlan ezredévnek
legelején, hisz végét járja minden,
amiért érdemes volt verset írni!”
(Baranyi Ferenc: Epiprológus)
Kezemet emelem, nyúlnék a tollért,
hirtelen megdermedek: mondd, mi végre?
Faltam költők szavait, boldog voltam,
hogy e századba születtem, itt élek!
Vágytam megfesteni e földi létet,
magas havasban csermelyként feltörőt,
tikkasztó hőségben frissítőn ható,
néhol búvó patakká, majd folyókká,
végül hömpölygő folyammá duzzadót,
Erdélynek büszke, délceg fenyveseit
illatárban megörökíteni.
Ez az én népem! Háborúk vihara
tépte, cibálta; békeszerződésként
szétdarabolta – világba szétszórta,
tapaszt ragasztva szájára némított;
Ő nem hagyta magát. Láttam konokul
leszegett fejjel tovább vonni jármát;
megfeszülő, igavonó-izmait,
ökölbe szorított kezén ereket,
szorosra préselt ajkait, példaként
a nagyvilágnak kikiáltani.
S ez volt a béke korszaka! Remélték,
talán egyszer ennek is vége szakad!
Mézes-madzagon fényes jövőt ígért;
ám fiút apára, testvért testvérre,
barátot barátja ellen uszított.
Nem tudták, ki a barát, ki az ellen,
csak súgták: "a falnak is füle van!"
S mikor bekövetkezett a változás,
tágra nyílt szemmel jövőbe kémleltek:
mit ígér – nem lesz vajh újabb csalódás?
Ekkor már egy következő nemzedék
hallatta hangját, és hitte igazát,
emelte karját, bízta eljövendőt!
Nem tartott soká; halk, fojtott sóhajok
keltek szárnyra, hol itt, hol ott bukkant fel:
„közéjük furakodott a gonosz!”
Mi végre írjak? – Hisz ezredéven át
a történelem ismétli önmagát!
Óbuda, 2023. november 20.
Első közlés