Írta: Bánlakyné Moravetz Edit
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 764
A szabadság madara
Fecske voltam, fecske lettem újra,
lassan-lassan indulok nagy útra.
Mikor nyáron légben cikázni látsz,
szárnyaim közt ott az egész világ.
Ne firtassad, merre van otthonom;
szeretetem ím magammal hozom.
Átrepülve messzi tengereket,
visszatérek, hon rakni fészkemet.
Hogyha vége a ragyogó nyárnak,
búcsút intek a szülői háznak.
Szabadságom semmiért sem adom,
ám míg lehet, köztetek maradok.
Tudnotok kell, mindig visszatérek,
várakozva nézzetek az égre.
Fecske vagyok - szabadság madara.
Szívem fogoly – fogva tart a haza.
Fecske voltam, fecske lettem újra,
lám, a haza szívem visszahúzza.
(Evokáció: Áprily Lajos: Vadlúd voltam c. versére)
Budapest, 2017. július 21.