Badacsonyi Ágnes

Budapesten élek.
Gyermekkoromban, tizenéves koromban és a húszas éveim legelején sokat írtam, aztán ezeket az
írásokat egy selejtezésnél megsemmisítettem.
A covid időszaka alatt kezdtem el újra írni. Nem apróztam el, egy regénynek álltam neki... és
közben érdekes tapasztalatokat szereztem. Például azt, hogy a figurák szinte családtagok lesznek,
sokkal többet tud róluk az írójuk annál, mint ami végül is belekerül a műbe.
Megéreztem a teremtés hangulatát, de látom a hibáimat is.
Ma már rendre megpróbálom összefüggő szavakkal kifejezni, amiket eddig csak éreztem.
Ez feszültséglevezetőnek mindenképpen jó, ha a világot nem is javítja meg, ezért ezzel a
szokásommal már nem szeretnék fölhagyni.
Számos versem és novellám született azóta. 2024-ben kerestem először lehetőséget a megjelenésre, ebben
az évben az Irodalmi Rádió több kötetében szerepeltem, az egyik versem 2. helyezést ért el a születésnapi
antológiában.
Az írás kényszer, kínlódás... ugyanakkor öröm is, ugyanúgy, mint bármilyen más alkotó
tevékenység.
A játék és a szabadság fontos elemei a képletnek.
Zárkózottságom nehezíti az életemet, ám egyre inkább megfogalmazódik bennem a kívánság, hogy
alkotótársak között legyek, fejlődjek, mások is elolvashassák írásaimat.