Másnap/Pornó/Determináció/Ködök és párák
Írta: Badacsonyi Ágnes
Közzétéve 2 napja
Megtekintések száma: 59
Másnap/Pornó/Determináció/Ködök és párák
A rezgések száma több mint tízezer,
a vizek, nedvek keringenek, a bőr összetart
- egyelőre,
nemsokára viszont
kis füttyszó leszel a mindenség száján,
és te, a levegőtömörülés,
új utakon gondolkodó,
amorf és egyszerű sóhaj,
ami átad
minden anyagit feltétel nélkül,
mert előre felkészültél már
a dolgok elkerülhetetlen
alakulására,
és aki jókedvűen szublimálódna
pajzán, szárnyaló gondolatokká akár,
vagy láthatatlan drónná,
hogy felülről lássa,
vajon színlelik-e a kéjt
odalent az asszonyok,
átadják-e titkos gondolataikat
aznapi utolsó észlelésükig,
ahogyan mindig óhajtottad
a magad eseteiben is;
ám sajnálatos módon
(de talán csak átmenetileg)
nem kaptál meghívást,
így nem törhetsz be az Üdvözültek
VIP-páholyába,
ahonnan pedig úgy hírlik,
egy párnázott széken ücsörögve
(netán koktéllal a kézben?)
tűpontosan látni az eseményeket.
Na, ezért nézel te
némely estéken pornót.
Hogy a biztos nem-ből juss el
az igen-ig, fehér-fekete lépések,
helycserés játék, szemléletváltás,
testből kiszállás halál nélkül,
szomjazás mindent mutató fény után.
Alattvalóid praktikusan ki-bekapcsolhatók,
végre.
Másnap szellemlények maradnak veled,
a régi fiú kérdezi naivul, ásítva: kik vagytok.
Ki vagyok.
Semmire nem derül fény,
ahogyan már máskor is
keserűen tapasztaltad,
mintha nulla fokos levegőbe
gőzölgő ruhát teregetnél,
valami anyagszerűség
elillan a légbe,
de rá is fagy; igen,
torokszorító ez
a reménytelen vágyódás
a majdnem tejes ködben
a friss látási viszonyok után;
majd csöndesség jön,
friss, hatalmas lélegzetvétel,
nem lemondás,
nem öregség,
csak körforgás,
táplálkozás,
valódi ízek keresése,
valódi pára száll,
kicsapódó és kedves,
igaz, nem jut el az égig,
a konyha fala megállítja,
aztán déltájban már
a húslevesed kanalazod
(és nem kell ki-be fókuszálnod,
hisz előtted áll a tányér az asztalon),
csorog le a lé,
éget,
éled
valami,
mert nincs más választás,
mert választás az nincs,
legyünk már észnél,
mondod így, barátian magadnak,
és ekkor mindenedet adnád,
ha fiatalabb lehetnél
a tegnapi nappal megint.