Zsiráf család fagyizik
Írta: Krupa Sándor
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 154
Zsiráf család fagyizik
A város főterének kellős közepén, a vágóhídhoz vezető útra beforduló rozoga teherautó hirtelen lefulladt. A sofőr, egy középkorú, enyhén pocakosodó szarvasbika dühösen kiszállt, és felnyitotta a motorháztetőt. Ijedten hátraszökkent, amikor a forró gőz az arca irányába úgy lövellt ki a hűtőtartályból, mintha csak szarvasbőgés idején egy riválisa orrlikából tört volna elő ellentmondást nem tűrő módon.
A tér nyugati felén elhelyezkedő parkban egy alacsony termetű, görbe lábú,
drótszőrű tacskó sétáltatta piros mellényes emberét, aki miután egy tölgyfa tövében elvégezte kisebb-nagyobb dolgát, vidáman hozta vissza azt a korhadt gallyat, amit a gazdája messzire hajított a kedvéért.
A teherautó irányából kétségbeesett emberi kiáltások hallatszottak, de a fűben hempergő ember úgy tett, mintha nem hallaná a könyörgő, jajveszékelő embertársai hangját. Bolhaként pattant fel, és vidámságot színlelve ide-oda futkározott a vidék jellegzetes, méregzöld levelű, szúrós, tövises bokrai között, majd fülig érő szájjal hanyatt dobta magát a gazdája előtt. A drótszőrű letérdelt mellé, emberének pucér, szőrös hasát kezdte el vakargatni, miközben a teherautót nézte. Milyen szép, egészséges emberek, szívesen haza vinnék egyet-kettőt, gondolta.
Nem messze a parktól egy fagyizó zsiráf család üldögélt egy színes fapadon, kíváncsian figyelték, amint a teherautó sofőrje megpróbálja beindítani a motort, miután egy üvegből vizet töltött a hűtőrendszerbe.
E közben, a szállítmány egyik tagja kihasználva a szarvas figyelmetlenségét, átmászva a rácson, leugrott az úttestre, elterült a betonon, de villámgyorsan feltápászkodott, és sántítva, vérző fejjel próbált menekülni déli irányba, a városi köztemető felé. Alig tett néhány lépést, amikor mellé ért egy kerékpáros, egy jól öltözött aligátor, hátán elegáns hátizsákkal, és fogait csattogtatva rávetette magát a menekülőre.
Ugyanabban a pillanatban egy luxusautóból jól megtermett mosómedvék ugráltak ki, és visszarángatták az elfogott embert a teherautóhoz. A sofőr megköszönte a segítséget, majd miután belerúgott néhányat az ember oldalába, földobta a platóra a többi közé.
Zsiráf papa a jelenetet figyelve, a fejét rosszallóan csóválva, nagyokat harapott a málna, vanília, csoki gombócokból. Miután elfogyott a saját fagyija, kikapta felesége kezéből az övét, és azt is enni kezdte. A feleség felhorkant, mérgesen hátba vágta férjét, akinek kirepült a kezéből a fagylalt, és a lábuk előtt szétloccsant a járdán.
Most már nyald is föl, mondta idegesen a feleség. A férj néhány nyelvcsapással eltüntette a földről a fagylalt tócsát, majd figyelme ismét a teherautóra irányult. A szarvas épp lezárta a motorháztetőt, sietősen beszállt, becsapta az ajtót, gázt adott. A jajveszékelő szállítmánnyal elindult a vágóhíd irányába.
Abba kellene hagyni végre az emberevést, mondta zsiráf papa a feleségének fennhangon, úgy, hogy a környéken tartózkodó húsevők is meghallják. Istennek tetszene, folytatta. A Paradicsomban nem volt emberevés. Sem állatevés. Azóta valami nagyon elromlott. Vissza kellene emelkednünk. Ezt már csak gondolta, így a feleségén és a gyermekén kívül más nem hallhatta. Szegény kis emberkék, hogy sírtak, mondta elcsukló hangon a zsiráf gyerek, majd elpityeregte magát. Anyukája a fejét cirógatva gyengéden magához ölelte. Miután abba hagyta a sírást a kis zsiráf, vett neki egy újabb adag fagylaltot, a férjének egy üveg barna sört, magának pedig egy jó hideg kivi levet, szalmaszálat is kérve hozzá a mindig mosolygó pörölycápa nénitől.