Zoi Moon

Zoi Moon

– Drágám – léptem be az ajtón – holnapután utazunk a Zoi-ra.
Sikítva ugrott a nyakamba.
– Nyugi, csak néhány napra, valami nincs rendben ott, és meg kell vizsgálnom, mit lehet tenni.
Tudtam, hogy felvillanyozza a hír, évekkel ezelőtt, amikor ott jártunk, teljesen kivirágzott.
Már jó néhány bolygón jártam, de a Zoi Moon-hoz még csak hasonlóval sem találkoztam, egy biológiai csoda volt. Fantasztikus flóra alakult ott ki, bár a fauna messze nem olyan gazdag, mint más bolygókon, de itt a kettő elképzelhetetlen mértékben összefonódott. Amikor végigmentünk egy sétányon, a növények érezték a jelenlétünket, és felénk fordultak. Nyilvánvaló volt a figyelmük. Sok növény kibontotta a szirmait, mire mellé értünk. Feleségem teljesen kivirult. A művészi depressziójának, befelé fordultságának nyoma sem maradt, tágra nyílt szemmel simogatta végig a növényeket és a kistestű barátságos állatokat. Érintésére kinyíltak a bimbók.
Az Egyesült Bolygóközi Életvédelmi Szolgálat xenobiológusaként hetekig vizsgálódtam a Zoi-n, az Agapi csillagrendszer Eirini bolygójának egyik holdján. Az egész bolygórendszer nagyon különleges, de a Zoi kivételes harmóniáját mutatta az életnek. A növények a megfelelő gyümölcseiket, hajtásaikat felkínálják fogyasztásra az állatoknak, akik cserébe a tápanyagukat a megfelelő helyre ürítik. Bár a talaj nem idomul a flórához, de az élővilág úgy fejlődik, hogy ahol kell, megkösse a talajt, ahol kell, pihentesse. Nem találtam nyomát annak, hogy bármely faj túlszaporodott, vagy maradandó kárt okozott volna a másikban. 
Egy filozófus kutatótársam, aki az ókori nyelvekben is járatos volt, elmondta, hogy a koiné ógörög, a filozófia nyelve több életet említ. Ezekhez az életekhez az ember kapcsolódását a három alkotóelemen keresztül kezelte: a szóma a test, a psziché, a lélek, az érzelmek és értelem, valamint a sokkal kevésbé megfogható pneuma, a szellem síkján.
Mivel tisztán természettudományos elvek alapján a Zoi ökoszférája megmagyarázhatatlan, így kényszerültem az elméletemben bevezetni egy, a puszta biológián felüli kapcsolatot, ami talán legjobban a pszichéhez hasonló tulajdonságokkal ruházta fel a flórát. Ugyan már a Földön is megfigyeltek ilyen minimális, ámde megmagyarázhatatlan együttműködést, vagy ha úgy tetszik barátságot, például a fák esetében, mégsem vettek komolyan azok, akik nem látták saját szemükkel a Zoi-t. Szerencsére az E.B.É.S.-t, a munkaadómat nem érdekelte a szörnyen hivatalos és unalmas tudományos elit, csak az, hogy valami működik-e vagy nem, és az elméletem többé kevésbé működött.

Mikor kiszálltunk az űrkompról, döbbenetes kép fogadott. A valamikor buja, együttműködő flóra teljesen megvadult. Szigetekben elkülönültek a növények, és mintha háborút vívtak volna egymással, pedig terület jutott volna bőven, hiszen a szigetek között hatalmas részek maradtak parlagon. Feleségem döbbent arcát sosem felejtem el. Hatalmas örömmel és várakozással indult útnak, hogy újra átélje a csodát, most meg egy háborús zónába érkezett. Amikor odament egy ilyen szigethez, nekem kellett félrerántanom, annyira támadták a növények. Pszichoszomatikus rosszullét uralta le. Kérte, hogy vigyen vissza a váróba. Megállapodtunk, hogy amint a hajó indulásra kész, visszamegy. Közben felhívtam a nővérét, hogy várja otthon, és legyen vele néhány napig. Még a váróban elaludt, kifárasztotta a sokk. Ott ültem mellette, és a friss adatokat vizsgáltam. Elképesztő, hogy milyen evolúció ment végbe néhány év alatt! 
A múltkori ittlétem végén, miután a kutatásokkal végeztünk, a szokásos bolygóközi szabályok értelmében korlátozottan megnyitották a holdat a különböző bolygókról érkezők számára. Nem tudom, hogy ez okozhatta-e a hirtelen ugrásszerű evolúciót, de hamarosan az egyik helyi faj kiemelkedett az állatvilágból és falvakba, kisebb városokba tömörült. Talán legjobban a földi középkorhoz lehetne hasonlítani a fejlettségi szintet azzal a jelentős különbséggel, hogy amíg ott a föld kemény művelésével lehetett a megélhetést biztosítani, addig a Zoi-n a flóra önmagától ellátta a helyieket. Ők persze ezt a szívességet meghálálták, de ehhez olyan csekély erőbefektetés kellett, hogy bőven maradt idejük a művészetekre, a találmányokra. Érdekes módon, a földivel ellentétben a tudományos eredmények közül nem azokat építették be, fejlesztették, amik a legnagyobb kényelmet jelentette volna számukra, hanem ami az egész hold együttműködésének legjobban megfelelt. A leírásokból feltűnt, hogy mennyire érdeklődők, és milyen gyorsan tanulnak, azonban voltak dolgok, amiket egyszerűen nem tudtak megérteni, például a mosakodás, vagy fogmosás. Soha nem tapasztalták meg azt a környezetet, ahol energiát kellene befektetni abba, hogy a káros hatásokat megelőzzék, mert itt egész egyszerűen nem volt olyan. A Zoi-n a bőrbe ülő „kosz” nem volt fertőző, hanem egy védőréteget képezett ápolva azt. A fogszuvasodás ismeretlen volt. Nem volt olyan életforma, ami a legkisebb mértékben is invazív lett volna.
Az utolsó jelentések már egy teljesen megváltozott világot mutattak. Nagyon meglepődtem, mikor azt olvastam, hogy az emberihez hasonló kormányzat és hatalmi struktúra alakult ki. Gondolom, ezt eltanulták a látogatóktól. Pedig úgy éreztem, hogyha valahol, itt a Zoi-n biztos nem jön létre a nagybetűs rendszer. Olyan szépen harmonikusan együttműködött a bolygó minden teremtménye egymással. Egy kitűnő önszabályzó organikus struktúra, mint ami itt volt olyan lényekkel, akikben az egó a személyiségük olyan kisebb része, ami nem az együttműködési készségüket uralta, hanem csak a művészi kiteljesedésüket segítette, nem gondoltam volna, hogy idejut.

– Hello, James! – köszöntött egy meglepődött, vidáman recsegős hang. Harxmik volt az, egy régi kollégám a Krivgali rendszerből, a szociális hálózatokat kutatta a csapatomban. Csápjai vidáman lobogtak a fején. Láthatóan megörült nekem, rögtön odatelepedett mellém. Kezet ráztunk.
– Elnézést, de July elaludt. Nagyon megviselte az, amit kint látott, megy is rögtön vissza – mutattam a feleségemre.
– Igen, emlékszem rá. Ő nagyon élvezte anno az ittlétet. Add át neki az üdvözletemet!
– Köszönöm.! Ráérsz egy kicsit? – kérdeztem.
– Persze, örömmel beszélgetnék egyet– válaszolta.
– Mi csak most érkeztünk, és meglehetősen megdöbbentünk az itteni helyzeten. Nem mondták mivel fogok itt szembesülni, csak azt, hogy nézzek rá, mert valami baj van.
Harxmik - szokása szerint, mielőtt nagy fejtegetésbe kezdett volna - végighúzta mindhárom kezét a csápjain. Nem tudom, hogy ez a meglehetősen mókás mozdulat a fajára is jellemző volt-e, mert nem ismertem rajta kívül más krivgali-t, de ő mindig így állt neki a nehéz témáknak.
– Engem kb. három hónapja küldtek vissza. Tudod, még közösen vizsgáltuk, hogy az életformák közvetlen együttműködése miatt akár az evolúciós, akár a társadalmi fejlődés gyorsabb, mint máshol, és ez a sebesség az elmúlt három hónapban csak fokozódott a méréseim szerint. Mióta jött ez a Vendlinkerst nevű zoi-ni, teljesen átfordult minden.
– Vendlinkerst? Nem hallottam még róla.
– Csak négy hónapja tűnt fel, de már az első hónapban annyi változás volt, hogy ideküldtek megfigyelni. Idegenek nevelték fel valahol, és nemrég jött a Zoi-ra. Először csak amolyan hordószónok volt, és csak néhányan hallgatták. De aztán kiépítették a Rendszert, és a zoi-niak elkezdtek együttműködni vele. Teljesen felborította a korábbi régi típusú, organikus együttműködést. Szabályokat hoztak, amik miatt a zoi-niak elhagyták azt. Döbbenten vágtam közbe:
– És ezt mindenki szó nélkül elfogadta? Minden ellenállás nélkül behódoltak az új rendszernek?
– Nem, még most is vannak elszórtan egyedek, akik nem értenek vele egyet, de mégis úgy tűnik, kénytelenek engedelmeskedni. Tudod ez pont olyan, mint a földi történelemben azok az emberek, akiknek túl bonyolult volt a szabályok nélküli együttműködés, és ezért úgy döntöttek, hogy majd ők teremtenek egy jobb világot a saját szabályaikkal, mert azt még képesek voltak megérteni. Aztán a tekintélyükkel meg a pszichés energiáikkal gyengébb embereket is rábírnak a nekik való engedelmességre, majd mindenkire kötelezően kiterjesztették a törvényeiket. Nem emlékszem a szóra, hogyan hívtátok azokat.
– Diktátorok – mondtam. – De te honnan tudsz ennyi mindent a Föld történelméből?
– Tudod, hogy a szociális rendszereket kutatom, és a Föld volt a fő területem. Az egész olyan, ahogy ti mondjátok, mint az állatorvosi ló. Minden tünet és betegség megtalálható benne. Az egész történelme nem szól másról, mint a Rendszer megteremtéséről, majd megdöntéséről. Szinte nem volt harminc olyan év a több évezred alatt, amikor ne működött volna valamiféle rendszer, ami egyeseket emelt ki a többség rovására. Itt most pont ugyanez történik, csak sokkal gyorsabban, és sokkal szemléletesebben annak köszönhetően, ahogy azt Te kitaláltad, hogy nem csak biológiai, hanem pszichés kontaktus is van a fajok és egyedek között.
– Értem – válaszoltam, de mintha megállt volna az agyam. Teljesen ledöbbentem azon, hogy egy gyönyörűen működő világból egy irányított borzalom lett.
Harxmik folytatta ugyan, de már csak szövegfoszlányok jutottak el hozzám: - Vendlinkerst leuralta a kommunikáció stílusát…, mindig ugyanazt a rém primitív és egyoldalú mantrát hajtogatta ..., minden árnyalás nélkül …, mindig volt valaki ellenség ..., tudod, ahogy az a Goebbels is csinálta…
Csak ott ültem, döbbenten hallgattam, és közben pörgött az agyam.
– Te, Harxmik – vágtam közbe a mondatába meglehetősen illetlenül, – nincs olyan sziget vagy elzárt terület sehol, ahol még fennmaradt volna az eredeti életforma?
– Hát, van egy ezernyi szigetből álló terület, ami szinte lakatlan – válaszolta. – Ott biztos van néhány még érintetlen.
– Van egy ötletem. Mi lenne, ha egy ilyen szigeten elkezdnénk tudatosan, de nagyon finoman ellenkező előjelekkel manipulálni? Rendkívül óvatosan és irányítva, így az ökoszisztémában és a zoi-akban együtt kialakíthatnánk egy védelmet a manipuláció és a propaganda ellen, így a külsőleg kapott zavartól védve lennének.
Harxmik elgondolkodva babrált a csápjaival egy ideig, majd rám nézett:
– Értem, hova akarsz kilyukadni. Erre még nem láttam példát egyik társadalomban sem, de elvileg működhet.
– Aztán ha majd megtanulták, hogyan védekezzenek az invazív gondolatokkal, akarattal szemben szépen visszacsöpögtetjük a Rendszerbe őket, és mint a kovász megkeleszti az egész rendszert – folytattam.– Igen, valószínű ott romolhatott el a dolog, hogy az eredeti ökoszisztémában az együttműködés miatt minden faj érzékeny volt a többi faj pszichés visszajelzéseire. Ha ebbe a környezetbe bekerül egy invazív, együttműködésre nem képes létforma leuralhatja az egészet – gondolkodott hangosan Harxmik, majd hirtelen felkapta a fejét.  – Vágjunk bele, próbáljuk meg!

Felnyaláboltam alvó feleségemet, és elindultunk Harxmik járgánya felé. Pakolnunk nem kellett semmit, mert a környezet, ahova készültünk, mindennel ellát majd minket. Rövid keresgélés után találtunk is egy megfelelő szigetet.

– Drágám, ébredj! – simogattam meg a vállát.
Nagyon nehezen tért magához, de amint érzékelte a környezetét, egyből megváltozott. Felkelt, és elindult egy ösvényen. Kis idő múlva a távolból hallottuk az énekét, és láttuk a hatására kibomló virágokat.