William Blake - Őrült dal

Írta: Török Nándor

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 451

---

---

Mad Song
By William Blake

The wild winds weep, 
    And the night is a-cold;
Come hither, Sleep,
    And my griefs infold:
But lo! the morning peeps
    Over the eastern steeps,
And the rustling birds of dawn
The earth do scorn.

Lo! to the vault
    Of paved heaven,
With sorrow fraught
    My notes are driven:
They strike the ear of night,
    Make weep the eyes of day;
They make mad the roaring winds,
    And with tempests play.

Like a fiend in a cloud 
   With howling woe,
After night I do croud,
   And with night will go;
I turn my back to the east,
From whence comforts have increas'd;
For light doth seize my brain
With frantic pain.

Őrült dal

Vad szél jajong
S az éjszaka hideg.
Jer hunyni, s gond,
S bú-bajom tied.
Mert lám! csipog kelet
A meredély felett,
S e szárnyas pirkadat
Lenézi e ’Sarat’.

Égbolton ív
Kövezve, jaj
Búval van, ím
Szavam óhaj:
Éj fülére hatni,
Nappalt megríkatni,
S őrült légözönben
Dúlni játék közben.

Sátáni köd,
Mi kelt bősz bajt.
Éj zaja köt,
Éj, ami hajt.
Keletnek háttal én,
Vigasz, hol egyre nő,
Elmémbe mar a fény,
S őrjöngő kín besző.