V.Nagy Ágnes - Franciska
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 767
V. Nagy Ágnes: Franciska
Ő egy jómódú hölgy, aki nemrégen ment nyugdíjba. Rádolgozott, mert tehette. Saját vállalkozása volt. A belvárosban fogadta az érdeklődő vásárlókat, több esetben külföldieket is, régiségkereskedő volt.
A férjével együtt, azaz külön üzletben. Tíz éve szétváltak. A pasi ugyanis talált magának egy jóval fiatalabbat. Így, szegény Franci egyedül maradt, amit évekig nem tudott feldolgozni! Talán máig sem.
Budán éltek egy csodás környéken, két szintes házban. A lakás ma is zsúfolásig tele van kisebb nagyobb értékes műkinccsel. Mindnek tudja az eredetét.
Amióta nyugdíjba vonult kevésbé igényes öltözködésében, környezetében. Nemrégen jöttem össze vele a belvárosban. Megbeszélt találkozó volt. Már messziről láttam közeledni. Rózsaszín tréningnadrágot viselt. Nagyon kedveli ezt a színt, minden árnyalatában. Külsejét szürke, elegáns kabát borította. Sál talán nem is volt a nyakában. Kócos, gesztenyebarna haját elfelejtette megfésülni. Viseltes lábbelijében imbolyogva közelített felém, jobbra balra dülöngélve. Nem azért, mert ivott, hanem az egyensúlyát egyre nehezebben találja meg. Ezt mutatta öltözete is. Tekintete bizonytalan, mimikája megértést váró, fájdalmas. Arcát mély barázdák szántják, mert évekkel ezelőtt egy 85 éves férfi ismerőse azt mondta rá, hogy kövér! Ebből kifolyólag alig eszik, a fogyás miatt szaporodnak, mélyülnek ráncai. Valaha kívánatos teremtés volt, még most is nőies.
Elintéztük közös dolgainkat, aztán együtt haladtunk az Astoria felé. Közben beszélgettünk, azaz én hallgattam, Ő meg mondta, amit már többször elismételt a héten, hogy:
-Képzeld, a Szilviék, alatta a 30 éves unokahúgot kell érteni, nem akarnak magukkal vinni Miamiba! Pedig úgy mennék! De ők egy baráti, hasonló korú házaspárt választottak! Plusz a két gyerek! Én meg maradok itthon! Kifizetném az ő útjukat is cakk-pakk, de hát nem mehetek!
-Mondtam már, hogy törődj bele! Ők más világ. Én megértem, hogy nem csatlakozhatsz! Nekik gyorsabb a tempójuk, más az érdeklődésük. Ott a két kisgyerek is. Elég az nekik! Fogadd el!
Haladunk, haladunk… A hangos beszéd miatt néha ránk néznek a járókelők, de ő nem törődik vele. Észre sem veszi.
Betérünk egy Szputnyik nevű ruhaüzletbe. Majdnem megvásárol egy babarózsaszín színű svájci sapkát. Mondom neki:
-Valóban jól állna, ha húsz évvel fiatalabb lennél! Így nagyon harsány! Mély sóhaj, fájó szívvel leteszi. S teljes hangerővel tudatja, hogy itt minden milyen szar, bezzeg Hévízen milyen olcsón vásárolt!
-Hallgass már, ne mondj ilyeneket!
-Ezt is ott vettem, mutatja táskáját a fiatal eladónak, 6800 forint volt csak! Ő meg elnézően mosolyog: Szép!
-Tudja kedvesem a nyáron voltam, harmincezer ott egy éj! Nem olcsó! De azért lehet, hogy most, tavasszal újra megyek! Jók az üzletek! Tiszta nyereség! Már karácsonyra bevásárolok a rokonaimnak! Hoppá!
A vásárlás a szenvedélye, mint másnak a cigaretta, vagy a drog. Úgy kell kivonszolni minden üzletből, mert fűvel-fával szóba elegyedik, s hosszasan beszél a történéseiről, a családjáról, a lányairól, unokáiról is, akik valójában nem léteznek.
Nagyvonalakban ilyen Ő. Sok tiszteletre méltó hölgy közül egy.
Azt szeretem benne, hogy őszinte. Mindig azt mondja, amit gondol, vagy amit érez éppen. Azt olyan hittel tudja előadni, olyan meggyőzően, hogy bámulatos! Negyed óra múlva, vagy legközelebb az ellenkezőjét!
Mulattató, színes egyéniség, még akkor is, ha egy kicsit habókos!