Tudom, hogy visszatérsz hozzám
Írta: Gänszler Beáta
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 201
Tudom, hogy visszatérsz hozzám
Sé que volverás
(hangjáték)
Szereplők:
Magda
Júlia, Magda lánya
Anci, Magda barátnője
Anci menye
Telefonberregés és sztaniolpapír zizegése hallatszik, azután hümmögés, olyan hangok, mint amikor valaki nagyon finomat eszik.
Magda (teli szájjal, türelmetlenül): Vedd már föl, vedd már föl a telefont! Nem érek rá… Na, végre! Szervusz, Ancikám!
Anci (sírós hangon szól a telefonba): Szervusz, Magda!
Magda (majszolgatással a hangjában): Mi van, drágám? Csak nem sírsz?
Anci: (zokogva): Már két napja nem veszi fel a telefont a fiam.
Magda (még mindig teli szájjal): Ó, ugyan már! Mit aggódsz? Biztosan olyan helyre mentek, ahol nincs térerő.
Anci: (még mindig sírva): De a felesége meg a gyerekei otthon vannak. Csak nem mondják meg, hol van Attila.
Magda (nyelés hangja, határozottabb hangon beszél): Nem azért mondom, de én megmondtam, Anci, hogy az a lány nem a fiadhoz való.
Anci (szipákolva): Megmondtad, Magda.
Magda: Az a lány nem rendes lány. Még főzni sem tudott, amikor elvette a fiad.
Anci: Igaz, igaz, Magda.
Magda: Nézd meg az én lányomat! Nem azért mondom, de ő remekül főz és takarít.
Anci: Julcsi nagyon rendes lány…
Magda (közbevág): Nem Julcsi, hanem Júlia! Hányszor mondjam még neked?! Nem volt elég harminc év, hogy megjegyezd, Anci?
Anci (szabadkozva): De olyan aranyos, udvarias, tisztelettudó, hogy az ember önkéntelenül is becézgeti.
Magda (dölyfösen): Az már igaz. Az én nevelésem! A mi családunkban elvárás volt a tisztelet, az udvariasság, a szófogadás. Ha hagytam volna, hogy az apja nevelje, más lenne a helyzet.
Anci (szipogva): Pedig a Dezső nagyon rendes ember volt, Magda. Egy szavad se lehet!
Magda (felháborodva): Bah! Hogy rendes ember!? Egy tutyimutyi alak volt, Isten nyugosztalja. Ha rajta múlik, nem megyünk egyről a kettőre.
Anci: Igazad van. Olyan szépen járattad. Minden nap frissan vasalt, fehér ing, nyakkendő, öltöny…
Magda (elégedetten): Ahogy kell. Sosem lett volna osztályvezető, ha engedem, hogy elhagyja a nyakkendőt!
Anci: De, Magda, mondd meg, hol lehet a fiam!?
Magda: Hívd azt a nőt, ahányszor csak tudod! Majd megunja, és akkor végre elárulja.
Anci (bátortalanul): De nem merem. Olyan határozottan mondta, hogy hagyjam már békén, ne zaklassam…
Magda (elhűlve): Ezt merte mondani neked? Az a kis rüfke?
Anci: Mégiscsak az unokáim anyja, ne beszéljünk így róla…
Magda: Na, aztán nagy dolog, mindegyikünknek vannak gyerekei!
Anci: A lányodnak nincs…
Magda: Megmondtam neki, hogy a szüléssel megismeri a magyarok istenét. Ha neki az kell, hogy szétszakadjon a fájdalomtól, csak tessék, essen teherbe! Nem mellesleg a legmocskosabb dolog világra hozni egy gyereket. Csupa vér és nyálka mindenütt. Undorító!
Anci: Elfelejti azt az ember, Magda.
Magda: Már hogy felejtené el, Anci!? Hisz életed végéig ott van a szemed előtt az, aki ezt okozta!
Anci: Jaj, csak lenne a szemem előtt, de nem tudom, hol lehet. Csak nincs valami baj, amit eltitkol előlem a menyem? Nem élem túl, ha történik valami a fiammal!
Jelez a telefon, Magdát másik számról hívják.
Magda: Mindjárt visszahívlak, Anci. A lányom hív. (nem várja meg Anci válaszát)
Halló!
Júlia: Még egyszer isten éltessen, anyám!
Magda: Köszönöm. Hányra menjek hozzád?
Júlia: Ahogy megbeszéltük, hatra.
Magda: És elkészülsz addigra?
Júlia: Persze, a torta kész. Az asztal megterítve. Már csak megfürdök…
Magda: Helyes. Remélem, nem felejtetted ki a mazsolát a tortából!?
Júlia: Nem, anyám. Egy egész zacskóval tettem belőle. Csak…
Magda (felcsattanva): Csak nem azt akarod mondani, hogy megint elvágtad az ujjad, mint múltkor? Tudod, hogy nem bírom a vért. Olyan mocskos dolog. Mindent bemocskol.
Júlia (sóhajtva): Nem, nem vágtam el a kezem. Nem vágtam el semmimet. Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem tudom, milyen teát innál szívesebben. Narancsosat vagy…
Magda (bosszúsan): Tudod jól, hogy az őszibarackosat szeretem.
Júlia: Akkor az lesz, anyám. Hozd magaddal a kulcsodat. Ha zenét hallgatok, nem biztos, hogy meghallom a csengőt.
Magda: Régen olyan rendes lány voltál, Júlia.
Júlia: Én most is rendes lány vagyok, anyám.
Magda: Képzeld, az Attilát nem találja az Anci. Vagy az a szipirtyó menye letagadja.
Júlia: Ancika olyan, mint egy pióca, én is letagadnám magam…
Magda: Megmondtam az Ancinak, hogy erélyesebben kellett volna fellépnie. No, de most leteszem a telefont. Vissza kell hívnom, mert nagyon kétségbeesett.
Júlia: Jól van. Nyugtasd meg! Puszillak.
Magda szó nélkül teszi le a telefont; sóhajtozik, miközben a barátnőjét hívja.
Anci (bátortalanul): Te vagy az, Magda?
Magda (türelmetlenkedve): Az Isten megáldjon, Anci! Persze, hogy én vagyok! Van valami újabb hír?
Anci (szipog): Semmi, semmi.
Magda: Te! Nincsenek anyagi gondjaik?
Anci: Nem tudok róla.
Magda: Én szóltam, hogy Júlia el tudná intézni, hogy a cégéhez vegyék a fiadat. Az egy rendes hely és jól fizet. Júlia is megszerette már.
Anci: Tudom, tudom, de hiába mondtam nekik.
Magda: Egyszerűen őrjítő, hogy milyen puhány vagy, Anci. Állj a sarkadra! Én mindig megmondtam a véleményemet a lányom udvarlóiról. Szépen le is állította őket. Képzeld el, ma már milyen nyomorúságos élete lenne, ha hagyom, hogy valamelyik behálózza! Így meg szépen él: gyönyörűen berendezett lakás, nagy kocsi, jólfizető állás. Te meg kínlódsz a menyeddel. Az meg kiszipolyozza a fiadat! Tudod mi lesz? Öregotthonba fogsz kerülni és a kutya sem fog rád nézni. Már ne haragudj, de ez a véleményem.
Anci (zokogva): Tudom, tudom…
Magda (mérgesen): Na, mi lesz? Felhívod a menyedet? (nagy csönd a telefon másik végén) Ha te nem mered, majd én felhívom azt a nőt! Na, ne pánikolj! Máris visszahívlak.
Néhány másodperc zene (Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás), míg Magda utoléri Anci menyét.
Anci menye: Halló!
Magda: Magda vagyok. Az Attilát keresem.
Anci menye: Én is.
Magda: Ne viccelődj velem! Hol a férjed?
Anci menye: Most mondom, hogy nem tudom. Hiába hívom, nem veszi fel. Egyébként meg mi ez a számonkérés?
Magda: Mert nem mondasz semmit az Ancinak. Ő meg már nem mer hívni benneteket.
Anci menye (feldúltan): Hogy nem mer hívni? Naponta ötször-hatszor hívja az Attilát. Teljesen kikészíti. Jó lenne, ha végre elengedné és tudomásul venné, hogy már nem az ő kicsi fia. Családja van…
Magda (dühösen): Az anyja mindig az anyja marad…
Anci menye: Már megbocsáss, de ez nem normális. Ez a kötődés nem normális. Teljesen kikészít bennünket.
Magda: Ha lenne egy rendes menye, mint az én Júlia lányom, akkor az Anci sem lenne ilyen, nem aggódna állandóan, hogy mi van a fiával!
Anci menye: Jól van, Magda. Akkor ez volt az utolsó alkalom, hogy beszéltem veled. Azt még elmondom, hogy Attila belebetegedett az anyjába. Ha nem kerül elő, én megölöm azt a nőt! Neked pedig semmi közöd ahhoz, hogy élünk!
Magda (csodálkozó hangon): Letette! Ez letette!
Néhány másodperc zene (Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás), míg Magda visszahívja Ancit.
Magda: Úgy tűnik, Anci, hogy a menyed tényleg nem tudja, hol van a fiad.
Anci (felzokog): Istenem, istenem!
Magda: Na, azért ne ess mindjárt kétségbe! Azt csináljuk, hogy átmegyek Júliához egy kis ünneplésre. Szerintem nyolc óra előtt itthon leszek tőle. Ha addig nem kerül elő az Attila, elmegyünk a rendőrségre és bejelentjük az eltűnését. Jó?
Anci (sírós hangon): Jó.
Magda: Nemsokára jelentkezem. (kinyomja a telefont) Hogy mindent nekem kell elrendeznem…!
Néhány másodperc zene (Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás), ajtónyikorgás, fürdőszobai zörejek, vízcsobogás. Vízbe merítkező test hangja. Elhalkuló dúdolás.
Júlia (énekelgetve): Jaj, de jó ez a meleg víz! Tiszta lány, rendes lány! Vizecske, vizecske! Rendes lány, rendes lány! Mocskos, mocskos! Rendes lány…
Csengetés hangja, hosszan. Kulcszörgés. Léptek zaja. Ajtónyikorgás. Női sikoly .
Szirénák hangja.
Magda (szipogva): Én ezt nem értem… Csupa vér a fürdőszoba, a fürdőkád. Mocsok, mocsok, mocskos… Miért kellett fölvágni az ereit? Amikor annyi altatója van itthon!