Tatár Rózsa - A léc
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 509
Tatár Rózsa: A léc
Pár hetes volt még a kapcsolatuk, de évek óta ismerték egymást, valami tanfolyamról. Tudtak egymás családi helyzetéről, munkahelyéről. A nő férjnél volt, a férfi nős.
Véletlenül találkoztak, vagy húsz évvel később. Akkorra mindketten elváltak. Könnyedén, tét nélkül kezdtek beszélgetni. Beültek egy cukrászda teraszára. A beszélgetés hosszúra sikerült, és még mindig lett volna miről, de a nőnek mennie kellett valahova. Megbeszélték, jövő szerdán folytatják ugyanitt.
A következő szerdán a férfi már fél órával hamarabb kiült a teraszra. Kiegyensúlyozott volt, eltökélt. Az eltelt idő alatt rádöbbent, hogy valószínűleg beleszeretett Melindába. Furcsa felismerés, maga is elcsodálkozott. Elhagyta a felesége, emiatt talán kicsit meg is utálta a nőket, hazugnak, csalónak tartotta őket, amióta bevallotta a felesége, hogy két éve viszonya van a legjobb barátjával, ezért elválik.
Melinda felszabadult mosollyal ült le a teraszon, habkönnyű csevegésre készült. Végre egy férfi, akitől nem akar semmit, gondolta, az sem akar tőle semmit. Ilyenkor nagyon fesztelen tudott lenni.
Először semmiségekről beszélgettek, a férfi óvatosan bókolt, dicsérte a ruháját, később a frizuráját. A harmadik bóknál Melinda elgondolkodott. A férje nem kényeztette el. Már annak is örült, ha nem kritizálta, és nem kötött bele minden szavába és cselekedetébe. Krisztián figyelme jól esett neki. Az ötödik dicséretnél úgy érezte, tetszik neki a férfi, aki teljes odaadással figyeli szavait, érdekli a véleménye, és nem magáról beszél folyton. Az ő életére kíváncsi, mi történt vele, mióta nem találkoztak. Ez balzsamozta a lelkét.
A harmadik találkozáskor színházba mentek, utána vacsorázni. Krisztián tájékozott volt az irodalomban, a színház és az éttermek világában is. Igazi gavallérnak bizonyult, egyre jobban elbűvölte Melindát. Taxival vitte haza, közben úgy forgatta a szót, hogy ő kötelezőnek érezze a lakására felhívni egy italra, aminek az lett a vége, hogy másnap reggelig nála maradt.
Boldog éjszakát töltöttek együtt, másnap mégis felsejlett benne, hogy kicsit gyors a tempó. Igaz, nem gyerekek már, de jobb lett volna, ha többet tud a férfiról. Rádöbbent, hogy mindig őt beszéltette, saját magáról nem sokat mondott el. De Melinda boldog volt, hogy végre ő is beszélhetett magáról. Eddig nem sok valakit érdekelt a személye, az élete, az eredményei.
Akkor meg mi bajom van, tette fel magának a kérdést. Megvan! Szinte meghívatta magát hozzám, vacsorára! Kicsit korai még… Igaz, ő feltűnően nagyvonalú volt, a színházban a legdrágább helyen ültek, a legelegánsabb étterembe vitte, a legdrágább ételeket és italokat rendelte. Ezek után vennie kellett a lapot, amikor célozgatott, mennyire kíváncsi Melinda szakácsművészetére. Igyekezet is kitenni magáért. Vaddisznó pörköltet készített bakonyi módra, krokett körítéssel, amit maga készített, nem fagyasztva vette. Vacsora előtt sós süteményt, vacsora utánra mandula krémes piskótát kínált.
Krisztián kitett magáért, virágcsokorral és drága portói borral érkezett. Álomvacsora volt, mint a filmeken. Csillogó szemmel töltögette a vörösbort és biztatta Melindát, hogy csak fogyassza, de az két pohárnál abba hagyta, mert megfájdul tőle a feje. A férfi már a sokadik pohárral itta, amikor véletlenül fellökte a teli poharat, a hófehér damaszt abroszt pillanat alatt beterítette a vöröslő ital. Melinda kis híján leszédült a székről. A terítőből soha nem jön ki a folt, kidobhatja, de az mind semmi, cikázott át az agyán: a gyönyörű 130 éves asztal el fog színeződni és felpúposodik! Azonnal le kell szednie mindent és letörölni! Szó nélkül felugrott, és kapkodta le a terítéket, a gyomra görcsbe rándult. Kétségbeesve rohant ki a tányérokkal, poharakkal, visszafelé a pillantása a férfira esett, aki hátra dőlve, kényelmesen elterült a karosszéken, mint egy trónuson és némán nézte Melinda igyekezetét, aki az üres asztalról felkapta a terítőt és kirohant a fürdőszobába, gyorsan kiöblítette, visszarohant, letörölte az asztalt, új terítőt hozott, visszahordta a terítékeket, és megkönnyebbülten leült.
Krisztián várakozással nézte. Melinda furcsállta a férfi passzivitását, zavarában halvány mosollyal csak annyit mondott, akkor folytassuk az evést. A férfi felemelte a fejét, úgy, hogy lefelé kelljen néznie a nőre, és lassan nyomatékosan megszólalt. Ha most azt mondtad volna, hogy ez azért volt, mert sokat ittam, itt szünetet tartott, merően nézett Melindára, akkor én felállok, és elmegyek.
Melinda nem hitt a fülének. Ez ugyanaz a férfi, aki eddig tökéletesen viselkedett? Szinte feltűnően tökéletesen! És a negyedik találkozás után ez… mi lesz később?
De hát én… dadogta. A férfi fensőbbségesen nézett rá. Ahogy mondtam. Rezgett a léc! A hang szinte fenyegető volt. Melinda agyáról a rózsaszín mesefelhő egy csapásra eloszlott.
Leakasztotta a férfi kabátját a fogasról, a kezébe nyomta. A te léced most esett le! Arra van a kijárat!