Írta: Fábián József
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 50
Robert Bly: Wallace Stevens versén gondolkodva december első havas napján
Ez az új hó, mintha
törékeny, arany ruhába öltözött szüzekről szólna,
mint ahogyan a régi,
francia vendéglősökről suttog.
Az új hajnal a partokról dalol,
cukorszerűen kápráztatókról és tisztákról, mint Görögország felhői,
éppen úgy, mint ahogyan a fáradt alkony dalolja
a nyugati part hullámait.
Ez az új erő a halál sötétjéről suttog,
hatalmas barlangban elveszett csónakról,
mint ahogyan te énekelsz tollakról és fehér hóról
a halálhoz közelítő csónakban.
Thinking of Wallace Stevens on the First Snowy Day in December
This new snow seems to speak of virgins
With frail clothes made of gold,
Just as the old snow shall whisper
Of concierges in France.
The new dawn sings of beaches
Dazzling as sugar and clean as the clouds of Greece,
Just as the exhausted dusk shall sing
Of the waves on the western shore.
This new strength whispers of the darkness of death,
Of the frail skiff lost in the giant cave,
Just as in the boat nearing death you sang
of feathers and white snow.
(első közlés)