Radmilla Marckovich - A nőnapi csokor meséje
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 444
Radmilla Marckovich: A nőnapi csokor meséje
Csokorba kötöttem emlékeimet,
fiatal és idős arc lett mindegyiken.
Öröm és bánat ült le lelkem csücskébe,
lágyan, gyengéden mindkettő fogta a kezem.
Kedveskedtek, puszit, csókot adtak szeretettel.
Ott volt Lali, szagos vízzel, a kölninek
akkor, még se híre se hamva sehol sem.
Mosolyog, virággal és aprópénzzel távozik.
Másik virágról szól az ének, megérkezik
zenével a lovas kocsi tele vidám legénnyel.
Előjött a vizes vödör, puszi, ének
és távoztak a huncutul mosolygó legények.
Minden virágról csöpög a vizes szeretet.
Akit pólyás kora óta ismerek, ő a testvérem,
huncut mosollyal jött a barátjával, mondókával,
azzal fejezte be az egészet: „Meglocsollak
házi sárkány, kérem azt a finom pálinkát.”
Virágaim között van egy hervadt, bágyadt,
testvér, fiam és unokám meglocsolják, jön a
nőnapi puszi, a nyolcvankét évet szépítő.