Miért ne közölnénk?

Írta: Fábián József


Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 400



Miért ne közölnénk Debreczeny György verseit?

Az az - attól tartok, napjainkban egyáltalán nem furcsa és szokatlan - helyzet állt elő, hogy lapunk szerkesztőségében rögtön az indulás után összecsaptak a vélemények, valamint az indulatok a szerkesztőségen belül. A kiváltó indok természetesen a politika. Miután szerkesztőségünkbe nem politikai szimpátiák alapján, hanem személyes és irodalmi megbecsülés alapján kérte fel a lap alapítója a tagokat munkára, így elkerülhetetlenné válik, hogy időről időre eltérő - néha homlokegyenest ellentétes - vélemények fogalmazódjanak meg egy-egy irodalmi mű apropóján, különösen akkor, ha maga az irodalmi mű napi életünk eseményeire reagál írója-alkotója személyes véleményét közölve. Ez a helyzet állt elő rögtön második lapszámunk szerkesztése során Debreczeny György két verse kapcsán.
"A Hetedik szerkesztői elkötelezettek az alkotás, a gondolat és a vélemény szabadsága mellett. A Hetedik tartózkodik az aktuális politikai kérdésektől. Ugyanakkor kiáll az elvei mellett akkor is, ha az a hatalom bármely képviselőjének nézeteivel és érdekeivel ellentétbe kerül. Amennyiben az alkotás, a gondolat és a vélemény szabadsága, valamint általában az egyetemes emberi jogi nyilatkozat alapelvei jogszabályba ütközővé válna, úgy A Hetedik a változékony jogszabályokkal szemben a maradandó, egyetemes emberi értékeket követi. - A szerkesztők bíznak abban, hogy Magyarország nem tér el a demokrácia és a szabadság elveitől oly mértékben, hogy azzal a fenti elvek betartása törvénybe ütközővé válna."
Írja a lap alapító-főszerkesztőjének nyilatkozata, amellyel egyetértenek a szerkesztőség tagjai, hiszen egyébként nyilvánvalóan már a felkéréstől is elhatárolódtak volna, ha nem értenének vele egyet, vagy megválnának a laptól, amennyiben ezek az elvek az induláskor nem így szóltak volna.
A kerítés ügye kétségkívül - a többi másik mellett - az egyik legnagyobb visszhangot kapott ügy volt a tavalyi évben a magyar közéletben. A menekült válság - nem összefüggés nélkül a nemzetközi - és különösen az Európai Unióval - ügyekkel kapcsolatos "függetlenségi" törekvések fényében - kiemelt szerepet játszik mind a mai napig a közbeszédben. Nem véletlen tehát, hogy a kérdés taglalása megjelenik az irodalomban is.

Debreczeny György mindkét verse a "hozzákezdett a drótakadály" és az "a bevándorlók" is, szerkesztőségünk tagjai többségének véleménye szerint irodalmi alkotás. Igen, állásfoglalás is, mint kivétel nélkül minden irodalmi alkotás állásfoglalás. Debreczeny György - legalábbis ezen - alkotásainak stílusa egyedi. A pár szó látszólagosan aleatorikus sorrendcseréjével jár körül egy-egy témát, ezáltal sajátos jelentést ad a híreknek, amelyekből a kifejezéseket "ollózta". A "hozzákezdett a drótakadály" - legalábbis az én értelmezésem szerint a papagájsajtó leképezése, amelyik a mindenkori hatalom érdekeinek megfelelően próbál lavírozni a tények közlése és értelmük erkölcstelensége között - és ez bizony nehezen megy számára. A lényeg a sulykoláson van: a politikai - mint a kereskedelmi - reklám is az ismétlésből nyeri erejét. Az illegális bevándorlók esetében az illegális szó sulykolása a lényeg. Azonban ezt a vers a visszájára fordítja. A szavak aleatorikus sorrend cseréje rámutat arra, hogy ugyanezek a szavak kicsit más érdekviszonyok esetén másként jelennek meg, ugyanezeket az eseményeket más érdekek ugyanezekkel a kifejezésekkel teljesen mást jelentést hordozva tálalják.
Felvetődik a kérdés: szabad-e egy magát a humanizmus, az erkölcs mellett elkötelező irodalmi lapnak a pillanatnyilag regnáló kormány pillanatnyi (mert visszatekintve napról-napra, hónapról-hónapra változó) politikájával - azaz efemer ügyekkel szemben - sarkos, markáns véleményt megfogalmaznia? Természetesen azt gondoljuk, nem csak szabad, de kell is, és nem csak megfogalmazni kell, hanem teret is kell adni a megfogalmazásnak, amennyiben a mű - irodalmi lapról és nem politikai újságról lévén szó - a szerkesztők véleménye szerint irodalmi színvonalt képvisel. Ez az ügy rögtön második lapszámunkban felvetette a dilemmát: vajon komolyan gondolja-e a lap szerkesztősége a szerkesztési alapelvekben megjelentetett elveket? Tovább menve: vajon irodalomnak tekinthető-e az az írás, amely a mindennapok történéseire reagál? Van olyan vélemény, hogy nem, mert politikai publicisztika - függetlenül formájától. Ekkor felvetődik bennem a következő kérdés: irodalomnak - pontosabban: lírának - tekinthető-e az a vers, amely alkotójának életében történő eseményekre reagál? Amennyiben nem, úgy véleményem szerint a magyar- és a világirodalom jelentős része kiesik az irodalom köréből. Ha igen, akkor miért tételezi föl bárki is, hogy egy költő erkölcsről, humánumról alkotott nézeteit nem fejtheti ki a saját életében bekövetkező, a saját életére, jövőjére létezésének minőségére kiható, rajta nagyrészt kívülálló események kapcsán?

A két vers egyrészt tehát lapunk fent idézett szerkesztőségi elvei alapján nemcsak közlésre méltó, hanem kifejezetten közölni is kell. Másrészt pedig - ismét pusztán lapunk fent idézett szerkesztési elvei alapján - " A Hetedik tartózkodik az aktuális politikai kérdésektől. " - nem közölhető. Személyes meggyőződésem, hogy a humanizmus minden aktuálpolitikai kérdésnél fontosabb.
Tudom, hogy a "mi lesz velünk, ha jön az ár" az egyik alkotója a kerítés ügynek is. Nekem ismét csak személyes meggyőződésem, hogy én előbb vagyok ember, és csak utána magyar. Sőt - bizonyos körülmények összejátszása esetén - remélem, előbb lennék magyar, mint saját - és akár családja - sorsáért aggódó magánszemély.

Van a dolognak másik vetülete is: amennyiben ilyen - a pillanatnyi politikai hatalom véleményével szembe menő, sőt, esetleg a társadalom egy részének véleményével is szemben álló - alkotást közöl lapunk, ez kihatással lehet a lap későbbi sorsára - szól az aggodalom. Az aggodalom nem jogtalan. Ellenben, ha valóban aggódni kell egy irodalmi lapnak a hatályos - és naponta a hatalom- és pártpolitika (amely kettő ugyanaz) pillanatnyi érdekeinek megfelelő módon változtatgatott jogszabályok, valamint és a "kőbe vésett" Alaptörvény (elfogadása 2011. ápr. 25. és 2013. márc. 25. között) átlagosan félévente történő 4 lényegi változtatása miatt, akkor ennek a társadalomnak úgyis csak három lehetősége marad: elpusztul, elmenekül, vagy harcol.

Magyar vagyok. A harcot választanám.

A vitát kiváltott 2 vers:


hozzákezdett a drótakadály
a bevándorlók