Mérgek Fája

Írta: Török Nándor


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 290



William Blake: Mérgek Fája

Dühöm barátomra hullt:
Kimondtam, és elcsitult.
Mérgem ellenségre szállt:
Szótlanságom dühvé vált.

Fácskám féltve öntöztem,
Holdból, napból hullt könnyem,
Megfürdettem mosolyban:
Álnok fortélyt koholtam.

S éjjel-nappal nőttön nőtt,
Gyümölcsöt rá fényből szőtt.
S rosszakaróm tudta: tény,
hogy az a fény az enyém.

Belopózott kertembe,
Míg éj fátyla rejtette,
S reggelem friss derűt szült:
A fa alatt kiterült.

A Poison Tree
By William Blake

I was angry with my friend; 
I told my wrath, my wrath did end.
I was angry with my foe: 
I told it not, my wrath did grow. 

And I waterd it in fears,
Night & morning with my tears: 
And I sunned it with smiles,
And with soft deceitful wiles. 

And it grew both day and night. 
Till it bore an apple bright. 
And my foe beheld it shine,
And he knew that it was mine. 

And into my garden stole, 
When the night had veild the pole; 
In the morning glad I see; 
My foe outstretched beneath the tree.