Majdnem Dekameron

Írta: Pődör György


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 362



MAJDNEM DEKAMERON
Beszélgetés Devecsery László József Attila-díja költővel

Nehéz kitörölni emlékeinkből a pandémia kezdeti időszakának sokkoló hatását, a világ rémületét a statisztikák láttán. A félelem görcse ma is bennünk van,s kapkodjuk a fejünket évekkel a vuhani járvány kitörése után is. A kezdeti bezártság, az oltási kampányok zajos lefolyása, a mutánsok makacs jelenléte, alkalmazkodó képessége okot is adott, s ad ma is erre. Nem véletlen, hogy Devecsery László költőnek Boccaccio Dekameronja jutott eszébe, az 1348-as firenzei pestisjárvány túlélési tanulságaival. Elindított egy irodalmi tartalmat a Facebook oldalain, melyeket a megyei sajtó (VAOL) naponta, ugyanazon időpontban publikálta. Boccaccio műve csupán játékos „minta” volt. Szándéka szerint célja a meghitt, otthoni hangulat megteremtése lehetett, mert a szövegeket tűnődésre gondolkodásra szánták az ebben résztvevők.


1. Bár országosan elismert költő, a Hetedik olvasóinak röviden mutassa be életútját Vasszilvágytól napjainkig.

Életutamat, pályámat meghatározza a falu, ahol születtem, s a város, ahol élek. Annak idején szülőfalumnak, Vasszilvágynak, 790 lakója, működő szeszgyára, malma volt, ahová a fél Vas megye hordta őröltetni a gabonát. A két épület között pedig a Bezerédj kastély, mely a művelődési ház szerepét töltötte be. Magda tanító néninek, s férjének Major Gyulának, Vincze Ottónénak, Launer Tibornak köszönhetően, nyüzsgő kulturális élet volt a jellemző. Életem első rendezését is Vincze Ottóné, Margit tanító néninek köszönhetem, még az általános iskolában. A kastély színpadán számtalan mesejáték, jelenet szereplője lehettem.
A másik pólus, természetesen, a család. Háromgenerációs együttélés, tele tartalommal. Főként hét végén, vacsora után, a nagy konyhán, körbe ültük a nagy asztalt. Malmoztunk, dámáztunk. Közben népszokásokat, babonás történeteket, meséket ismerhettem meg. Talán 4. osztályos lehettem, amikor téli szünetben, igazi, havas téli hangulatban elírtam az első verssorokat. Aztán a felnőttek, finoman, hogy sértődés ne legyen belőle, felvilágosítottak, hogy attól még nem lesz vers valami, ha a forma versszakot jelöl. Olvastam, próbálkoztam…
S a harmadik pólus a barátság. Pődör Gyurival és Miklóssal gyakran a közeli erdőt jártuk, élveztük a természet érintését, sőt, tanítását is.
Aztán a középiskola következett. Szombathely patinás gimnáziumába, a Nagy Lajosba jelentkeztem. Aztán jött egy levél, hogy örömmel értesítenek, felvételt nyertem az Entzbruder Dezső Gimnáziumba. Eddig senki sem tudta, hogy Szombathelynek új gimnáziuma lesz. Nyugodtan mondhatom, hogy életem legnagyobb szerencséje volt, hogy ide kerültem. Az osztályfőnököm ugyanis Lőrinczy Huba lett, aki aztán elindított az irodalmi pályán. 1967-ben, akkor még csak megyei diákköltő találkozó volt Sárváron, II. díjat nyertem, Hídon című versemmel. 1968-ban került sor az első, és egyetlen, Dunántúli Diákköltő Találkozóra, természetesen Sárváron. Sikerült nyernem, s ekkor került életem első rádiófelvételére is. A következő évektől aztán országossá vált a találkozó, én meg „kiöregedtem” belőle, hiszen leérettségiztem.
Első, említésre méltó könyves megjelenésem 1971-ben a Sor című antológiával kezdődött. 10 fiatal vasi költő alkotása jelent meg benne. Ebből a számból már csak hárman maradtunk Vas megyében: Balogh József, Pődör György és én. Aztán hosszabb szünet következett. 1985-ben jelent meg az Ikerlámpás Balogh Józseffel közös könyvünk. Majd szépen, lassan elkezdődött az önálló kötetek sora.
Eddig 51 könyvem jelent meg. Nagy örömmel tölt el, hogy Őrvidék-járó könyvemet Ausztriában, Burgenlandban adták ki. Azért is fontos ez számomra, mert édesanyám, Alsóőrben született. Ugyancsak örömmel tölt el a Szó-varázsló című könyvem, amelyet a dévai Corvin Kiadó jelentetett meg.
Hosszú lenne a teljes életutat, akár vázlatosan is, elmondani… Érintőlegesen:
első diplomámat népművelés-könyvtáros szakon szereztem, Az általános iskolai magyartanári, a rendezői, s végül az ELTE következett, a középiskolai magyar
szakkal.
2019-ben kaptam meg a József Attila-díjat, s ebben az évben lettem szülőfalum, Vasszilvágy, díszpolgára is.

2.Nyugodtan állíthatom, hogy a gyermekirodalom vasi „újrateremtője”,sok-sok kötettel. Mióta írja ezeket a gyönyörű gyermekverseket?


Gazdag Erzsit, Weöres Sándort is személyesen ismerhettem. Példaértékű számomra az ő munkásságuk. Az ő elismerő szavaik hitet adtak: jó az, amit csinálok. Természetesen már az ő megismerésük előtt is írtam a gyerekeknek. Hittem, és hiszek abban, hogy nekik fokozottan érdemes igényes munkákat a kezükbe adni. Talán így olvasóvá válnak. (Zárójeles megjegyzésként: ifjúság elleni bűntettnek tartom azoknak a kiadóknak a jelenlétét, melyek bármit kiadnak, ha a „szerző” megfizeti!)
Az 1970-es évek elejétől írok a gyerekeknek is. Ez az alkotási folyamat lányaim születése (1976, 1978) után még intenzívebbé vált. Fontos számomra, hogy a gyerekek aktív részesei legyenek a nekik szánt programoknak. Ezért ragaszkodom az interaktív gyermekszínházi előadásokhoz, ezért tartottam a kanadai országos turné keretei között, afféle egyszemélyes színházként interaktív előadásokat…

3.Költő, rendező és tanár! Nyughatatlan nyugdíjas. Beszéljen sokirányú tevékenységéről!

Találó jelző a „nyughatatlan nyugdíjas”. Köszönöm. Ez tart szellemileg fitten, s az a tény, hogy örömmel, érdeklődéssel fogadják alkotásaimat. Nézzünk néhány múlt-pillanatot: a könyvek mellett a Buratinó Gyermekszínház alapítása, s az itt folytatott rendezői munka, országos és nemzetközi sikerekkel járt. Ezt megelőzően kezdtem gyermekdarabokat írni. Emlékezetesek számomra a szombathelyi Weöres Sándor Színházban megvalósult rendezéseim; s a szolnoki Szigligeti Színház, valamint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház bemutatói. A Pajtaszínházi projekt keretében játszottam a Nemzeti Színházban, A kód című darabban, amelynek egyik szerzője és rendezője is voltam. Jelenleg a Kalliopé Kistérségi Színházi Társulással dolgozunk, az Európa expressz című darab bemutatójára készülünk. Közeli terv és szándék, egy versszínházi előadás megvalósítása a Dunántúl egyik legjobb színházában…
A pandémia időszakát leszámítva író-olvasó találkozók részese volta, s remélhetőleg leszek is….

4. Mit jelen Ön számára a szülőföld, a vasi táj?

A szülőföld, Vas megye életindító, s egyben meghatározó. Akár a fának a gyökér: a táplálék! A jelenleg 385 lakót számláló szülőfalu az emlékek, azélmények sorát rejti, hordozza. A teleket, amikor hófúvásban, alaposan beöltözve, mentünk az állomásra, úttalan utakon, Pődör Gyurival és Mikivel…
A meghitt karácsonyok, az éjfélimisés éjszakák, az ibolya illatú utak a a Górút bozótos rejtelmeiben.
Szomorúsággal tölt el, hogy a szeszgyárnak már csupán az emléke él, a malom is csupán épület-maradék. A kastély pedig rettenetes állapotban van… A szülőföld irodalmi jelenlétét Az otthon sziluettje I., illetve II. hordozza. Benne Bódi Tóth Elemér, Pődör György, s az én verseimmel. Ez a kis falu három költőt adott az országnak. Ugyancsak irodalmi őrző-erő a Pár-versek, illetve az Itt-hon című antológia…
Sok helyre eljutottam. Párizs, Prága, Erdély, Róma…, Kanada, Olaszország, Lengyelország, Ausztria, Svájc…, ám a szülőföld a meghatározó erő. Örülök, amikor távolra pillantva látom a kőszegi hegyeket.

5.Majdnem Dekameron! Hogyan kezdődött, kik is vettek részt ebben a programban?

Boccaccio Dekameronja az ötletadó. Miért csak majdnem? Mert csupán a bezártság volt a jellemző, nem az összezártság. Másrészt az itt szereplő írások mellőzték az erotikát. A járvány első szakaszában félévnél tovább, minden nap 19 órakor megjelent, egy-egy vers, próza, minden esetben illusztrálva. Állandó, szorgos képzőművészeink: Wéber Zsóka, Papp Hajnal, Biczó Antal. Az alkotók: Gecseg Tamás, Tóthárpád Ferenc, Pődör György, Nagy Róbert, Dobosi Valéria, Bognár Alexandra, Ilyés Veronika, Borsos Dóra, Szabolcs Gergő, és én. Az írott és képi forma mellett heti rendszerességgel videó segítségével is jelen volt az irodalom: Dominek Anna, Andai Katalin színművészek, Bognár Alexandra, Bősze Dóra, Varga-Bodó Anita, Patyi Ildikó, Novák Ferenc, Komláti-Takács Csenge, Szabolcs Gergő… segítségével

6. Milyen tartalmi érdekességei voltak, s milyen volt a fogadtatása a megyében, a megyén kívül?

Fokozottan érdekesnek tekinthetjük Az elvonulás meséit Szabolcs Gergő videóiban, stílusos öltözetben, a keleti témának megfelelően. A tartalmi érdekesség hordozója, a magától értetődő sokszínűség, az alkotók
személyiségének megfelelően.
Meglehetősen sok érdeklődő, gratuláló visszajelzést kaptunk a megyéből, s a megyén túlról is, s olyat is, mikor érkezik a következő írás… Itt is törekedtünk a rendszerességre, minden nap, azonos időben kerültek ki az alkotások. A szervezés, a vizuális megjelenítés nagyon sok munkával járt. Szerencsére lelkes csapattal dolgozhattam együtt.

7. Lezárult-e ez a tartalmas és szép folyamat? Van folytatás?

Az oldalnak jelenleg is vannak olvasói. Újabb írások közlését ebben a formában már nem tervezem. Egyéb oldalakon, természetesen, mindannyian jelen vagyunk.
Nem maradunk, maradhatunk művészeti jelenlét nélkül ezután sem! Az író-olvasó találkozók jelen vannak az életünkben.
Ami városunk, Szombathely vonatkozásában egészen újnak mondható, az a kert-koncertek megjelenése. A társasház, ahol lakom, rendelkezik egy szépen művelt, esztétikus kerttel. A pandémia vége után közvetlenül, 2020 nyarán két kert-koncertre került sor. 20221-ben már négy rendezvény, 2022-ben pedig már 5 műsornak volt „teltházas” közönsége. A koncert itt megzenésített verseket jelent. Ezen túl elhangzottak jelenetek, prózai írások és (zenei jelenlét nélküli) versek is.. Vendégünk volt a Rózsabors Műhely, a Tarisznyások Együttes, a Boglya Népzenei Együttes, Kővári Eszter Sára énekművész, zenei kísérettel, Dominek Anna színművész, Bakos-Kiss Gábor a győri Nemzeti Színház igazgatója, Jászai Mari-díjas színművész, s a Kalliopé Kistérségi Színházi Társulás tagjai.

8.Közösségépítő alkotó, aki motorja a vasi irodalmi életnek. Mi a véleménye a pályatársakról?

A pályatársak minőségi megítélése, úgy gondolom, nem az én feladatom. Az engemet megkereső tehetséges fiataloknak szívesen adok tanácsot, önálló szemléletük csonkítása nélkül. Minden olyan rendezvényen, programban részt veszek, amelyik előre viszi a művészeti életet, illetve értéket képviselő.
Szervezési feladatokban is igyekszem segíteni.

Ami ugyancsak fontos: Varga-Bodó Anita, akivel 4 éve dolgozom együtt, az utóbbi időben főként versmondóként, országos sikereket él el.

9.Milyennek látja az irodalom, ezen belül a versek szerepét a hétköznapi emberek életében?

Napjaink társadalmi-gazdasági élete rendkívül nehéz, ahol a kultúra, a művészet sokadrangúvá vált. Ennek ellenére sokakkal találkozom, akik irodalmi élményeikről, a versek szeretetéről beszélnek. Ezért is tartom fontosnak a gyerekek lehetséges olvasóvá nevelését. Ehhez azonban a pedagógusok fokozott megbecsülése is kellene, s az, hogy az iskola a gyerekekről, a tartalmas oktatásról szóljon.

10. Tervei, elképzelései mindenkinek vannak. Önnek ezek megfogalmazhatók?
Készülőben van egy gyermekkönyvem, amelynek az illusztrációi, amit még nem
mondhatok el, egyediek lesznek. Annyit azért elárulok, hogy nem hagyományos,
rajzok, képek lesznek, nem megszokott papíralapon.
Tervezek a gyermekszínjátszók számára is egy könyvet. Az időcsóva című
kötetem „teljességre törekvő”. Életrajzi vonatkozásban, a szülőfalu, a gyermeki
múlt erőteljes jelenlétével, alkotásaim egy részével. Mondhatnám azt is_ életív
megrajzolására törekszem.
Sok-sok fénykép is megjelenik benne, Vasszilvágyhoz, szülőkhöz, távolabbi
ősökhöz, lányaimhoz, 5 unokámhoz és a művészeti tevékenységemhez
kapcsolódva.

Köszönöm a beszélgetést. A Hetedik folyóirat nevében további gazdag alkotóéveket kívánok.

Pődör György