Kőbe rejtett legendák nyomában
Írta: Pődör György
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 602
KŐBE REJTETT LEGENDÁK NYOMÁBAN
Interjú Módy Péter szobrászművész-restaurátorral
Módy Péter olyan szobrászművész és restaurátor, aki több szállal is kapcsolódik Vas vármegyéhez, ezen belül Vasszécsenyhez is. Személyesen a lipárti világháborús emlékmű restaurálása kapcsán kerültünk baráti kapcsolatba évekkel ezelőtt, s azóta is tartjuk ezt a barátságot. Országszerte ismert, alkotásai sokfelé láthatók, Vasban elsősorban restaurátorként emlegetik ,ami nem véletlen. Egy riportban elárulta, hogy tudatosan választotta a restaurátor szakmát, mert így a szobrászatról a lehető legtöbbet lehet megtudni, hiszen annak a művészeti ágnak régi hagyományait, összes technikai fogását, ismeretanyagát restaurátorként sokkal jobban meg lehet tanulni. A művész 1965-ben született Debrecenben. 1983-ban érettségizett a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában. 1991-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola kőszobrász-restaurátor szakán. 2010-ben Műemlékvédelemért Forster Gyula-díjban részesült. 2014-től bejegyzett műemléki szakértő. Restaurátori munkáinak egy részét vasszécsenyi műhelyében végezte. Vele beszélgetek.
Baráti kapcsolatunk okán maradunk a tegező hangvételnél. Azt hiszem, így könnyebb elkészíteni a riportot. Beszélj a gyermekkorodról, iskoláidról és az ottani hatásokról. Az olvasóinkat bizonyára érdekli, mi motivál egy fiatalt a restaurátori munka irányába?
Egy Debrecenből a hatvanas évek végén Nyíregyházára költöző család első gyermekeként ott végeztem az általános iskoláimat. Nagyon korán látható volt a család számára, hogy mindig rajzolok, ez köt le, így dolgozom fel legjobban az engem ért impulzusokat. Az iskolai szakköri jelenlét mellett édesapám barátját, Huszár István festőművészt is ismerhettem és apám fotós szakmájából, érdeklődéséből kifolyólag kiállítások látogatója is lettem lassacskán.
Hogyan kerültél a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ki volt a mestered és ott milyen hatások értek, és ezek hogyan befolyásolták a pályádat?
A középiskola felé közeledve az biztosnak látszott, hogy a művészeti középiskolát megpróbálom. Az akkor Nyíregyházán alkotó Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrásznak megmutatták a munkáim és ő a felvételi előtti intenzív időszakban egy mintázó kör munkájába invitált. Ugyanekkor bejártam Debrecenbe, a Medgyessy-körbe is rajzolni és más felkészítőkre is, így elég magas pontszámmal bekerültem a szegedi Tömörkény Művészeti középiskola díszítő-szobrász szakára, amit Tóth Sándor javasolt. Azelőtt jóformán nem is tudtam, hogy létezik ez az iskola. Az itt töltött évek meghatározóbbak voltak a személyiségfejlődés szempontjából, mint a későbbi főiskola. Itt éreztem meg, hogy a művésszé válás nem a tanuláson keresztül teljesül, de a tanulás jó szakemberré tehet, és én, ha nem is elég tudatosan, de ezen az úton haladtam.
A két sikertelen felvételi között a műszaki rajzolást és a kőszobrászatot sajátítottam el mélyebben, majd a kőrestaurátor szakon, másod év végére értettem meg a lényeges különbséget a restaurátori szemléletmód és az önálló alkotói attitűd között. A főiskolai évek impulzusait inkább az iskola-, majd később pályatársak adták, semmint a mesterek. 
A csempeszkopácsi templom restaurált állapota 2002-ben
Veresegyházán élsz. Hogyan kerültél oda? Avass be bennünket a családi dolgaidba, mert keveset tudunk ezekről. Hogyan kötődsz Vas Vármegyéhez, s Vasszécsenyhez?
Negyed évben szerelembe estem egy textiles lánnyal, aki akkor végzett az Iparművészeti Főiskola mester-szakán. Ez a lány történetesen vasszécsenyi, és mindhárom gyermekünk itt, Szombathelyen született. Diploma évben tanítottam az akkor indult nyíregyházi művészeti iskolában, de nem láttam a pályám kifutását biztosítottnak. Apróbb munkák között egyre több vas megyei restaurálási feladat is megtalált. Közben Veresegyházon találtunk letelepedésre alkalmas helyet, ami mindkét szülői fészekhez egyenlő távolságra és Budapesthez közel volt. Két-három évig a Budapesti Történeti Múzeum restaurátora voltam, de csakhamar a szabadúszó restaurátori lét mellett döntöttem, ami máig tart. Eleinte nagyon szívesen vállaltam el vas megyei feladatokat, mivel ez alkalmat adott a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra. A vasszécsényi ház azután is, hogy már nem éltek feleségem szülei, egy biztos bázis volt és az elszállítható szobrok felújítási helyszíne. Sajnos a házat néhány éve eladtuk, de addigra már én is félig vas megyeinek éreztem-érzem magam. Nagyon jó barátokra leltem itt, akik közül az első a sógorom, Tóth Csaba és családja.
Eleink Csempeszkopács Szoborkompozíció
Vegyük előre a szűkebb pátriánkban végzett tevékenységedet. Gyakran látom Rumon áthaladva a Rumi Rajki István Emlékparkot és a szobor csoportot. Gondolom, büszke is vagy erre. Ki az a Rumi Rajki István, és a szobor együttes mit ábrázol?
Rumi Rajki István munkáival a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg. Rum község szülötte, akit egyszerű gazdálkodó szülei Münchenben, Párizsban taníthattak, s akire a megye akkori elitje felfigyelt, támogatott. Pályáját inkább a megyében futotta be, bár mindig a fővárosi belső körbe vágyott, hogy nagyobb ívű pályát futhasson. Élete végére ez is megadatott, hiszen az óbudai Árpád Gimnázium homlokzati domborművei mellett az 1939-es New Yorki Világkiállításon az általa készített alumínium Szent István szobor díszítette a magyar pavilont, de sajnos hamarosan meghalt. Egyik nagyobb munkájának, a szombathelyi temetőben található Ősi kürtös címűnek az újra öntését végeztük először, 1996 körül. A Szent Imre Gimnázium homlokzatára készült szobrát a püspökség udvaráról mi helyeztük vissza csakúgy, mint a négy Dalia szobrának újra öntött változatát a rendőrkapitányság homlokzatára. A rumi születésű Horváth Péter kezdeményezésére, majd sokáig Balogh Péter építész elnökségével alakult meg a kilencvenes évek elején a Rumi Rajki Műpártoló kör, aminek idővel én is tagja lettem. Rum község pályázott egy emlékpark koncepcióval a művész munkásságának megörökítésére és ehhez készült először a Daliák szobrának egy kicsinyített változata, majd az Ősi szántás című kisplasztikájának két és félszeres nagyítású kőbe faragása. Az idei év eredménye, hogy legjelentősebb szobra, Szent Márton megkereszteli édesanyját témájú bronzszobra és kő talapzata az oda tervezett ivókúttal is megújulhatott Szombathely város és a Vasivíz Zrt. jóvoltából.
A csempeszkopácsi templom restaurált állapota 2002-ben
Engem, a tősgyökeres vasit az érdekel, a régióba látogató vendégeknek milyen alkotásodra, munkádra érdemes odafigyelni?
Éppen az előbb elmondottakat is említhetném, de Szombathelyen a főtérre visszahelyezett Szentháromság szobor komoly kihívás volt huszonhárom évvel ezelőtt. 2013-ban részt vettem a Székesegyház felújításában. A főhomlokzatot és az ott lévő szobrokat restauráltam. Számomra kedves munka volt 2008-ban a szentmártoni temető bejárata melletti Mária szobor és a veszprémi püspök 1689-ben állított Mária oszlopa a ferences templom mellett. Izgalmas kaland volt a Berzsenyi tér felújítása idejében a Megyeháza timpanonjában lévő megye címer restaurálása is. Nem akarom felsorolni, de a kilencvenes években tíz éven át mindig valamit restauráltam Kőszegen is. Ezek némelyike lassan már újra restaurálásra szorul több mint harminc év távlatában. Komoly feladat volt a Sorokpolányi Szapáry kastély márvány szökőkút szoborkompozíciója és a szintén Szapáryak építette büki kastély homlokzati szobrainak restaurálása. Néhány éve készült el Vépen a Mária Immaculata szobor. Ha az autópályáról erre fordulok Vasszécseny felé, mindig jó érzés látni. De Szentpéterfától Simaságig sok helyen van ott a kezem nyoma.
Lázár Vilmos aradi vértanú szobra Veresegyházon Módy Péter művésszel .
A vasszécsenyi világháborús emlékmű felújítására hogyan kaptál megbízatást? Mi a véleményed a szoborról? Kinek a keze munkája lehetett az eredeti kompozíció?
Mivel a feleségem szülei is itt nyugszanak, az emlékmű mögötti temetőben, sokszor jártam erre. Tóth Csaba sógorom is felhívta a figyelmemet rá, de csak az első világháborús emlékek felújítását támogató országos pályázat kapcsán vizsgáltam meg alaposabban. Meggyőződésem, hogy ez is Rumi Rajki István munkája. Jákfán is van világháborús emlékműve és az ott alkalmazott dombormű-betétek itt is megtalálhatóak. A kőhalomra rakott Turul madár szobor egy képzett szobrász munkája, habár a nagygeresdi turulja kifejezetten virtuóz. Az itteni munka egyszerűbb megfogalmazása a megrendelő anyagi korlátait sejtetik inkább.
Magyar Szent király, bronz szobor 1998.
Országosan merre találhatók a kezed nyomát őrző szobrok, szobor-együttesek?
Mivel a harminckét éves pályám során rengeteg restaurátori feladatot kaptam és egyedi szoborra kevés megrendelést, a mérleg is ilyen félrehúzó. Leginkább választott otthonunkban, Veresegyházon kaptam ilyen megbízásokat, amiért hálás vagyok. 2006-ban három szökőkutat készítettem ide, majd egy civil kezdeményezés eredményeként két aradi vértanú szobrát: Lázár Vilmos és Kiss Ernő bronzszobrát készítettem el. 2015-ben új templom épült a városban, ahova márványból Köpenyes Mária szobrot faragtam és bronzba öntött Keresztelő Szent János szobrot mintázhattam. Négy éve a városba amerikai gyárat ide csábító kiválóság, Völgyes Iván szobrát készítettem el bronzból és megtisztelő volt, hogy a várost 58 évig vezető Pásztor Béla bácsinak az őt követő vezetés által adományozott Életműdíjához az én szobromat választották.
Mit jelent ma kőszobrász – restaurátornak lenni? Vannak –e megrendelések? Milyen az elismertsége a kőszobrásznak? Egyedül, vagy csapatban dolgozol? Milyen kővel dolgozol szívesen?
A restaurátornak kevés válogatási lehetősége van, ami az anyagot illeti. Feladat ugyan bőven van, de személy szerint mára a mívesebb szobrok, összetettebb szakmai kihívást jelentő feladatok vonzanak, s ha tehetem, ilyeneket vállalok inkább. Sokáig nehezen viseltem, hogy ha nem tudtam maximálisan az általam elvárt minőséget visszakapni a nekem segítő kollégáktól. Talán ezért sem voltam alkalmas nagyobb csapatot vinni és ilyen jellegű munkákra pályázni. Két-három segítőnél többet igénylő munkáknál nem szeretek nagyobbat vállalni. A restaurátor elismertségével nem lenne baj, de az egyre materialistább, haszonelvűbb működési körülmények közepette egyre nehezebb érvényt szerezni a restaurátori hivatás érték- és múltőrző feladatának. 
Völgyes Iván bronzszobra 2020.
Melyik alkotásodra vagy a legbüszkébb? Van ilyen? Ha van, hol látható?
A már említett Harangos szökőkút mára Veresegyház emblematikus köztéri alkotása lett. Ugyanakkor a szakmai munkáimra mindig örömmel tekintek, még ha akkor nehézséget is okoztak. Legutóbb a Budapesti Vörösmarty téren álló, tíz mellékalakos Vörösmarty emlékmű márvány kompozíciója jelentett nagy kihívást, utólag sok örömet, vagy tavaly tavasszal a Gellért-hegy oldalában álló Szent Gellért szobor öt méter magas kőtalapzata és a mögötte lévő kő kollonád. (Megjegyzés: A kollonád oszlopcsarnok, szélesebb folyosó (galéria) vagy terem, amelynek mennyezete oszlopokon nyugszik. Az ókor óta használatos az építészetben. A bejárati oszlopcsarnokokat portikusznak nevezik)
Végezetül: mi a művészi hitvallásod?
Talán a legutóbbi két köztéri szobornál jól érthető, hogy ezeknek az állapota, meghatározza a város, jelen esetben a főváros, képét. Az ide látogató turisták ezt a képet viszik haza magukkal a városról. Ezeknek az emblematikus köztéri objektumoknak az állapota, kicsit a hely szellemi erejének is jelzői. Mindegyik településre igaz ez. Ez nem egyszemélyes küldetés, hanem a település közös feladata. Ebben mi restaurátorok, a szakmai kivitelező szerepét játszuk. Ezt viszont csak úgy tudjuk jól csinálni, hogy ha szellemi értelemben részesei vagyunk ennek a közösségnek. Ugyanez a műemléki szobrok és a kortárs szobrok kapcsolatában is fennálló szerepe a restaurátornak: Tudnia kell a múlt közösségének üzenetét tolmácsolnia a jelen embere számára a jól felújított szobrok által, de tudnia kell, hogy ez a kor, a saját kora, amelynek szintén kötelessége elkészíttetnie a kortárs szobrászok által a saját „üzenetét”. Ezeknek az új szobroknak nem egy légüres térben, hanem történeti közegben is meg kell állniuk a helyüket. Ehhez a jól restaurált régi szobrok adnak igazodási pontokat.
Ezért teljesedhet ki a restaurátor munkája csak abban a hazai közegben, ahol él, aminek kulturálisan része.
Köszönöm szépen a tartalmas interjút, főleg a záró rész lelkeket megragadó gondolatait. A szobrászat ősi művészet, s az alkotó, ha szobrot farag, belső világát hozza felszínre, nála minden mozdulat eredménye a hatás mellett a személyiséget is tükrözi. Módy Péter másik énje a restaurátori lét még ennél is összetettebb. Nem elég elemezni egy kompozíciót, belehelyezve az adott korba, egy másik alkotó lelkébe látni, de fel kell ismerni annak szándékát, az anyagot, a javítandó dolgokat és a lehetőségeket egyaránt. Én, aki szerény kis tudásommal néha kövületeket preparálok (több-kevesebb sikerrel), átérzem a súlyát és felelősségét ennek a munkának. Megtiszteltetésnek érzem barátságát, s további alkotó munkájához sok sikert kívánok a magam, s az olvasók nevében.
Pődör György