Kinn a fövenyen

Írta: Nagy Gábor


Közzétéve 3 hónapja

Megtekintések száma: 150



Kinn a fövenyen

A férfi végigrohant a folyosón. Csak jusson el a H-78-as elosztószekrényig, ahova elrejtette az álcázó egységet újratöltés céljából. Futtában elhaladt az egyik kilátó ablak előtt, és egyszerűen lecövekelt a látványtól. Az Új Éden sárgás-zöldes gömbje ott lebegett az ablakon túl. A férfi megrázta a fejét; a Mayflower biztonsági rendszere bármikor bemérheti őt. Éppen elérte az elosztó központot, amikor az ajtó kinyílt és egy nő lépett ki rajta. Meglepődve nézett rá.
- Uram, ide csak a technikusok léphetnek be!  
- Nos, igen én vagyok az egyik újonc. Odabent fogok rohadni az ellenőrző pult előtt hosszú órákig – tette hozzá lemondóan.
-  A hajón nem hordanak ilyen egyenruhát! Igazolja magát, vagy hívom a biztonságiakat! – emelte fel a hangját, miközben a kommunikátor felé nyúlt, de a férfi kiverte a kezéből, és a torkánál fogva beráncigálta a központba.
- Bocs, szivi! Túl közel vagyok a szabadsághoz és nem tűröm, hogy bárki is az utamba álljon! – sziszegte, és teljes erővel fojtogatni kezdte a nőt! Az nehézkesen a fal felé fordította a fejét, majd tökön rúgta a férfit, és bal kezével a vészjelzőre csapott. A biztonsági őrök beözönlöttek a terembe, ártalmatlanná tették a támadót, bilincsbe verték és elhurcolták. Hamarosan megérkezett a hajó biztonsági tisztje is. A nőhöz lépett, aki a sérült nyakát masszírozta.
- Jól van, hölgyem?
- Fogjuk rá! Köszönöm, hogy elkapták azt a potyautast! – hálálkodott.    
- Sajnos, van egy másik is – mondta, miközben bilincset kattintott a nő csuklójára.
- Mégis mit művel! Én a személyzethez tartozom!
- Eddig mi is úgy hittük! A központi számítógép logisztikai alegysége anomáliát észlelt az energia, a táplálék és az oxigénfogyasztás eloszlásában az ellenőrzés során. Ez plusz két fő jelenlétére utalt a fedélzeten. Az a fickó az álcázója nélkül végül lebukott, de maga majdnem megúszta. Ha a bérszámfejtő alegység nem kap hülyét attól, hogy ötven ember fizetését ötvenegy felé ossza, akkor rá nem jöttünk volna a második illetéktelen személy kilétére.
- Most mit fog tenni velem? Talán cellába zár, amíg visszaérkezünk a Földre?
- Óh! Ön oda már nem tér vissza. A biztonsági főnök csettintett egyet, mire az ajtó előtt álló őr oda lépett hozzá.
- Igen, uram?
- Vigye a kettes légzsiliphez! A Légüres tér már vár rá.
- Igenis, uram! – A nő sikoltozott, miközben elvezették.

Az Új Éden felszínén Beckterson kormányzó lassan végére ért napi kötelességeinek. Kikapcsolta a számítógépet, odament az ablakhoz és félrehúzta a függönyt. Az esti égbolton jól kivehető fényes pontként ott csillogott a Mayflower űrhajó. Beckterson az órájára nézett, és elkezdett tíztől visszafelé számolni. Ha eléri az egyet, akkor a rossz hírek és teljesíthetetlen kvóták hírnöke végre eltakarodik innen, és ő újra a kolónia ügyes-bajos dolgainak szentelheti figyelmét. A hajó azonban nem mozdult, helyette egy kompot bocsátott ki magából. Beckterson káromkodva hívta a titkárát, Bensont, aki sietve vágtatott be az irodába.
- Igen, uram?
- A Mayflover nem kezdte meg a hazaútját a Földre, sőt még egy kompot is leküldött a felszínre! Tudni akarom miért!         
- Óh, nyilván a Légürestér lesz az – nézett a titkár a csuklószámítógépére.
- A vákuum kárt okozott a Mayflowerben? – kérdezte a kormányzó.
- Nem uram, a kompot hívják így.
- Miért küldték le hozzánk azt a hülye nevű kompjukat?
-  Jelentették uram, hogy két potyautast találtak a hajó fedélzetén. Ránk bízták az ítélkezést.
A kormányzó az aszaltra csapott.
-  Tudniuk kellene, hogy szűkösek a kereteink! A kolónia önfenntartó képessége még mindig a béka segge alatt van!  Nincs felesleges ellátmányunk két újabb lakó számára! A készleteink épphogy kitartanak az aratásig!  Kénytelenek leszünk eltenni őket láb alól!
- Pedig a fickó végzettsége hasznos lehetne számunkra. Sam Pottans felsőfokú gépkezelő, az újrafelhasználó rendszerek szakavatott ismerője – olvasta a titkár a csuklószámítógépéről.   
- Azonban igencsak antiszociális alkat! – vetette ellen a kormányzó. - Hat rendbeli súlyos testi sértés és három rendbeli függelemsértés miatt körözik a Naprendszerben! – tette még hozzá a saját gépéről olvasva az adatokat.
- Pedig a kolónia határán még mindig ott hever a mélyben az a bizonyos vaskupac, ami igencsak hasznos lenne a számunkra. Csak amióta Saun technikus meghalt, nincs, aki azt kezelhetné, és a Föld még nem küldött embert a helyettesítésére.
- Akkor se adhatok letelepedési jogot és ellátást egy potyautasnak!
- Nem. De úgy is intézheti a dolgot, hogy a fickó leléphessen a csendőrség épületéből, és épp azon a helyen rejtőzzön el, ahol az a kacat található. Ott tartjuk, és munkára fogjuk fejadagokért cserébe. Ha hasznos, tovább maradhat.
- Maga egy igazi konspirátor Benson – mondta a kormányzó fejét csóválva.  
- Köszönöm, uram! A nőnek viszont már nem tudunk fejadagot biztosítani – nézett a titkár a kormányzóra jelentőségteljesen.
- Tudom mi a kötelességem.  Szóljon a doktornak, hogy jöjjön a csendőrség épületéhez a „fájdalommentes vég” elixírjével!  
- Igenis, uram!

Sam még mindig nem tudta felfogni az elmúlt órák történéseit. Ahelyett, hogy a kihallgatás után végeztek volna vele a Mayfloweren, kompba ültették, és azzal a libával együtt leküldték őt az Új Édenre, ahol egy fogdába kerültek. Cellatársa ráadásul folyamatosan óbégatott.
- Nem kussolnál végre, szivi?
- A nevem Irina Limao!
- Nem igazán érdekel! Szeretném kitalálni a következő lépésemet! A szabadság kapujában állok, és nem tűröm, hogy bárki az utamba álljon! – Ekkor a nőhöz ugrott és felrántotta ültéből: - És neked sem ajánlom! Most fogd be szádat!  - Mielőtt a nő ismét megrúghatta volna, nyílt a cella ajtaja. Egy férfi lépett be két őrrel az oldalán, és a férfi szemébe nézett:
- A nevem Ian Beckterson kormányzó. Maga ugyebár Sam Pottans?
- És ha igen?  Bezár egy cellába és felveszi az értem járó jutalmat, amint három év múlva megérkezik a következő hajó?
- Attól tartok itt nem venném hasznát annak a pénznek, és az is felesleges költségekkel járna, ha magát életben tartanám – válaszolta a kormányzó. Ekkor egy adatrögzítőt dobott a férfi lába elé.
- Van akkora befolyásom, hogy állampolgárságot kapjon, de cserébe választania kell egyet a listán felsorolt munkák közül. - Sam felvette azt, és hitetlenkedve olvasta fennhangon:
- Hulladékkezelő! Haszonállat-gondozó! Takarító! Öreg! Én egymagam feleltem egy teljes újrafelhasználó részlegért! Csak nem gondolja, hogy ennyire mélyre fogok süllyedni!
- Akkor marad a méltóságteljes és fájdalommentes halál. Gondolja át újra, amíg a hölgyet lerendezzük! –  A kormányzóval érkező őrök megragadták a nőt, és magukkal vonszolták. Végül a kormányzó is távozott. Sam egyedül maradt, lázasan kattogott az agya. Ha nem talál ki valamit gyorsan, akkor neki vége. Tekintete az ajtóra tévedt. Valami tényleg jól hallhatóan kattogott, a cella zárszerkezete hibásan működött. Benyúlt egyenruhája zsebébe és kivett onnan egy kicsire összetekert fémdrótot, elégedetten nyugtázva az őrök hanyagságát. Bedugta a zárba és néhány laza csuklómozdulattal kinyitott azt. Lassan, lopakodva haladt a félhomályos folyosón, majd megállt. Mintha a nő sikolyát hallotta volna a közelből. Egyszerűen nem tudott tovább menni. Káromkodva megfordult és megindult a hang irányába. Még éppen idejében rúgta be az egészségügyi szoba ajtaját, ugyanis az orvos éppen egy fecskendővel hajolt a leszíjazott nő fölé. Sam elkapta hátulról, és a nyakához szorította a kezéből kikapott fecskendőt.
- Most gyorsan elengeded, különben te alszol el nagyon hamar és véglegesen! – Az orvos remegve engedelmeskedett, és lebontotta a szíjakat a nőről. Sam megragadta és felrántotta az ágyról. Futva hagyták el a csendőrséget. Szerencséjükre találtak az utcán egy járművet, amelyben nem szólalt meg a riasztó. Beültek, majd nekivágtak az éjszakának. 

Beckterson és a titkár a kormányzó irodájában, egy képernyőn nézte végig az előre megrendezett szökést.
- Na, ez váratlan volt! Nem gondoltam volna, hogy az a tahó visszamegy a nőért – mondta a kormányzó.
- Ez egy újabb fejadagot von el a készletünkből! Ráadásul bocsánatot kell kérnünk a doktortól is, hogy belekevertük az egészbe!  – tette hozzá Benson.
- Igen. Talán jobb is, hogy így történt. Az életem végéig kínzott volna a lelkiismeret, hogy egy fiatal nőt ítéltem halálra – törölte meg a homlokát a kormányzó.
-  Biztos, hogy jó lesz ez így? Ha a férfi nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor a semmiért csináltuk ezt az egészet.
- Kap három évet, hogy hasznossá tegye magát. A harmadik év végén felkeresem őket, és személyesen fogom végrehajtani az ítéletet, amennyiben csalódást okoznak.
Erre végül nem került sor. Sam, a gépész gyorsan feltalálta magát. Másfél év alatt működésbe hozta a búvóhelyük alatt hibás geotermikus erőművet.
Az asszony az egyik üresen álló ház körül tette magát hasznossá, amelyet a kapott felszerelésekkel és Sam segítségével újított fel, s a városból hozatott magokkal felvirágoztatta a szigetet.
A kormányzó végül csendőri kísérettel, de nem ártó szándékkal kereste fel őket. Zsebében ott lapult a két letelepedési engedély. Vele tartott a tiszteletes úr is, hogy saját kérésükre összeadja a sziget lakóit.