József Attila összes tanulmánya és cikke 1930-1937 – interjú Tverdota Györggyel
Írta: Siska Péter
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 226
József Attila összes tanulmánya és cikke 1930-1937 – interjú Tverdota Györggyel
Irodalomtörténeti határkövet jelent az idén megjelent kétkötetes mű, mely József Attila 1930 és 1937 között írt értekező prózájának kritikai kiadását tartalmazza. A könyv több mint egy évtized kutatásainak eredményét foglalja össze, kollektív munka eredménye: Tverdota György, Veres András, Agárdi Péter, Bókay Antal, Buda Attila, N. Horváth Béla, Sárközi Éva, Sipos Balázs, Szigeti Csaba, Török Sándor Mátyás, Valachi Anna és még számos jeles irodalomtudós, valamint leendő irodalomtudós működött közre az összeállításában.
A kötet egyik szerkesztőjét, a József Attila Társaság elnökét, Tverdota Györgyöt kérdeztük a kötet keletkezésének körülményeiről, a költő gondolkodói arcéléről, a könyv recepciójáról.
A kritikai kiadás több mint egy évtized munkáját foglalja össze, számos elismert kutató vett részt a megalkotásában. Hogyan állt össze a kutatócsoport?
A kritikai kiadás két részből áll. Az első rész a költő 1923-1930 közötti írásait és a hozzájuk fűzött jegyzeteket tartalmazza. 1995-ben jelent meg, az Osiris kiadó gondozásában. A második rész idén látott napvilágot a L’Harmattan kiadónál. A két kiadvány más-más módszerrel készült. A szorosan vett szövegkritikát, szövegkiadást, a szövegekhez fűzött lapalji jegyzeteket mindkét esetben egy Horváth Iván által szervezett, egyetemi hallgatókból, doktoranduszokból álló munkacsoport készítette. Az első részhez fűzött tartalmi jegyzeteket tartalmazó kötet egyetlen személy, Tverdota György munkája.
A második rész elkészítése két szempontból tér el az első részétől. Az egyik az, hogy idő közben a szakmai körökből egy egész csoport szerveződött, amely intenzív érdeklődést tanúsított József Attila gondolkodásának alakulása iránt. Amikor a második rész készítésébe belevágtunk, akkor úgy döntöttünk, hogy a tartalmi jegyzeteket ezúttal nem egy személy, hanem egy szerzői kollektíva készíti el. A másik különbség pedig az, hogy az így megalakult munkacsoport, tekintetbe véve a kritikai kiadásokkal szembeni korszerű tudomány-módszertani igényeket, szigorú szabályrendszert állít fel mind a szövegkritikára, mind a tartalmi jegyzetek felépítésére nézve. Ezeknek a szigorú kritériumoknak a Horváth Iván és munkatársai által korábban elkészített (elektronikusan közzé tett) szövegváltozat nem felelt meg. Ezért a Horváth Ivánék munkáját alapul véve, újra el kellett végeznünk a szövegkritikai, szövegkiadási munkát. Ez az újra feldolgozott szöveg vált a tartalmi jegyzetapparátus elkészítésének alapjává.
A munkacsoport két nagyobb egységből állt össze: Egyrészt az ú.n. ’senior’ kutatókból, tehát ismert József Attila-szakértőkből. Közülük került ki a könyv két szerkesztője, Tverdota György és Veres András. A harmadik ’senior’, N. Horváth Béla nyújtott be pályázatot az OTKÁhoz, és ő volt az, aki az így kapott pénztámogatás felhasználásáért felelősséget vállalt. A munkacsoportba tartozott még Agárdi Péter és Bókay Antal. Valamint Sárközi Éva, aki a szövegkritika nagy részét és a jegyzetek textológiai részét túlnyomórészt magára vállalta. A munkacsoport másik egysége fiatal kutatókból, egyetemi hallgatókból, doktoranduszokból, középiskolai tanárokból állt. Az ő segítségük nagyon értékes, nélkülözhetetlen részét képezi a közös munkának. Itt kell felsorolni két halottunk nevét, akik a munkálatok ideje alatt hunytak el. Farkas János László és Rigó Béla korai távozása sokban hátráltatta a munka haladását. Valachi Annát azzal bíztuk meg, hogy az eredetileg a kritikai kiadás részének szánt életrajzi kronológia készítését vállalja magára. Ez a munka a szorosan vett kritikai kiadás munkálatainak óriási terhei miatt félbemaradt. Itt kell megemlíteni ugyancsak a munkacsoport olyan külső tagjait, akik valamely területhez fűződő szakértelmük folytán bizonyos szövegek jegyzeteinek elkészítésében részt vettek. Buda Attila mint bibliográfus, Sipos Balázs mint történész, Szigeti Csaba mint a verstan szakértője, Schulz Katalin mint a német szövegek kezelésében jártas szakember működött közre.
Milyen igényből, milyen szempontok szerint készült, és milyen munkálatok előzték meg az összeállítását? Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük?
A kritikai kiadások azzal az igénnyel készülnek, hogy hosszú ideig a kutatás szolgálatába álljanak, sokáig biztosítsák az olvasók hozzáférését a tudományosan hiteles, jól dokumentált szövegekhez. Két olyan tényező van, amely egy kritikai kiadás érvényességének lejárásához vezet. Az egyik az, ha a kutatás jelentős mértékben megkérdőjelezi a benne leírtak hitelét. Ez történt 1985-ben, amikor Tverdota György felfedezte, hogy az 1958-ban Szabolcsi Miklós által sajtó alá rendezett József Attila prózai írásainak kritikai kiadásában a szövegek kronológiai elhelyezésében súlyos anomáliák tapasztalhatók, olyan hibák, amelyek a József Attila-kutatást félrevezetik, hibásan orientálják.
A másik, ennél is fontosabb tényező az, ha az adott szerzőtől származó nagy mennyiségű, jelentős kéziratanyag kerül elő, amely a korábbi kritikai kiadásból hiányzott. Ez az esemény József Attila prózai kéziratai tekintetében 1986-ban állt elő, amikor eddig ismeretlen kéziratok hatalmas terjedelmű, és a költő gondolkodását sok tekintetben más megvilágításba helyező korpusza vált ismertté néhány kutató előtt. A Horváth Iván által a nagyon szűk szakmai közönség számára megismerhetővé tett kéziratos hagyaték birtokában nyilvánvalóvá vált, hogy a Szabolcsi Miklós által készített, a maga idejében kiemelkedő jelentőségű kritikai kiadás helyet új szövegkiadást kell készíteni, amely már tartalmazza az 1986-ban hozzáférhetővé vált kéziratokat is, a hozzájuk fűzött szakszerű magyarázatokkal.
A munkát hátráltatta az a körülmény, hogy a rendszerváltás idején olyan kiadáspolitikai helyzet állt elő, amely lehetővé tette, hogy megjelentessük József Attila pszichoanalitikus vallomásait. Ezt a feladatot a kritikai kiadás két készítője, Horváth Iván és Tverdota György el is végezte, amikor 1992-ben a Balassi kiadónál napvilágot látott a Miért fáj ma is című kötet, s ebben a költő pszichoanalitikus szövegei. Így a József Attila korábban meg nem jelent szövegei világosan szétváltak. A kritikai kiadásnak nem kellett magába foglalnia a pszichoanalitikus vallomásos prózát, csakis és kizárólag az értekező prózai jellegű szövegeket.
A másik hátráltató tényezőt az irodalomtudomány történetének alakulása jelentette. Az első rész megjelenése után úgy tűnt, hogy nem nyilvánul meg érdeklődés József Attila prózai munkái iránt. Ez a közöny kedvünket szegte, halasztgattuk a második rész elkészítését. De néhány év elteltével kiderült, hogy vagy tévedtünk az érdeklődés felmérésében, vagy az időben előre haladva a költő gondolkodása iránti kíváncsiság felébredt. Ekkor tapasztaltuk azt, hogy jóval több szakember vagy fiatal értelmiségi számára fontos József Attila gondolkodásának megismerése, mint ahogy ezt korábban feltételeztük.
Ekkor, a kétezres évek elején kezdtünk bele a második rész megfogalmazásába.
Miért éppen az 1930-1937 között született írásokat választották a kötet szerzői?
A feladat nagyságát látva eleve azzal az igénnyel fogtunk hozzá a kilencvenes évek elején a munkához, hogy ezt csak két részletben tudjuk elvégezni. Az 1995-ben megjelent Osiris kiadvány a költő 1923 és 1930 között keletkezett szövegeit dolgozta fel kritikai igénnyel. A korszakhatár teljesen természetes módon adódott. A fiatal költő a húszas évek végén a korszak modern „polgári” gondolkodóira támaszkodva fejtette ki művészetbölcseleti elgondolásait. 1930 őszén azonban politikai fordulat következett be magatartásában: kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal. Ennek tagjaként elmélyülten tanulmányozni kezdte a marxizmus klasszikusainak műveit. Rövid időn belül képzett marxista gondolkodóként nyilatkozott meg. Első jelentős marxista igényű írása az Irodalom és szocializmus című szabadelőadás tanulmány-változata. Könyvünket ennek a terjedelmes és jelentős szövegnek a feldolgozásával indítjuk. A marxizmus 1930 őszétől kezdve haláláig az egyik olyan paradigma, amelynek kereteiben gondolkodása alakul. Abban a mértékben, amelyben megismeri és elsajátítja ezt a tudományos világnézetet, a tudományos szocializmus bizonyos pontjain gyakorolt kritikája is egyre nagyobb hangsúlyt kap. De ez a kritika nem a tan elutasítását, nem a belőle való kilépést célozta, hanem a kor igényeivel szembesítette az olvasottakat.
Úgy találta, hogy a marxizmus az emberi lélekről, a szubjektumról nem nyújt számára kielégítő, korszerű képet. E hiányzó szubjektumelmélet pótlékát keresve találkozott a pszichoanalízissel. A freudi tanok beépítése a marxista gondolatrendszerbe 1931 őszén kezdődött nála, és a két gondolatrendszer egyeztetését, egyre intenzívebben és egyre termékenyebben ugyancsak haláláig folytatta. A szövegek elrendezésével és magyarázatával ezt a folyamatot követtük végig.
József Attila gondolkodói fejlődésrajzának rekonstruálására vállalkozik ez a két vaskos kötet, a költő filozófiai tájékozottsága pedig rendkívül szerteágazó volt. Lehetséges-e egyáltalán a gondolkodói arcélét megrajzolni?
A munkacsoport tagjait munkájuk során semmiféle előre kialakított prekoncepció nem vezette. Nem akartuk József Attilát semmilyen gondolkodói eszményhez igazítani. A kíváncsiság motivált bennünket, és mi magunk is most értettük meg, a József Attila-kutatás történetében először, hogyan is alakult a költő gondolkodói fejlődése. Érdekes kettősséget lehet tapasztalni. Egyrészt, a felszínen, a polemikus hajlamokkal erősen megáldott alkatú költő hozzászólt a kor számos kérdéséhez, és így a felszínen nagyon tarka képet nyújt gondolkodásának útja. Másrészt, és erre most döbbentünk rá, eszmélkedése rendkívül folyamatos, mélyebb rétegeiben szervesen alakul. Lépésről lépésre, jól követhetően fejlődik az intellektuális tájékozódása. Mivel a marxi és freudi paradigmát sohasem hagyja el, minden más szellemi irány, legyen az Max Weber szociológiája, Bergson vitalista filozófiája, Boutroux tudományelmélete, jól illeszkedik freudomarxista beállítottságához, vagy éppenséggel annak tágításához, rugalmasabbá tételéhez. Prózai életműve jó példa arra, hogyan lehet marxista és freudi alapon korszerűen gondolkodni a huszadik század közepén.
Hogyan fogadta a szakmai közösség a könyvet? Milyen reflexiók érkeztek, kialakultak-e már polémiák?
Még csak az első reakciók idejét éljük. Az eddigi visszajelzések kifejezetten kedvezőek. Elismerő méltatásokat kaptunk szóban is és írásban is. De még kevés idő telt el. Egy ekkora tudományos anyagot megemészteni, vele kapcsolatban állást foglalni, bírálati szempontokat találni, a könyvünkben is kétségkívül jelenlévő hibákra (amelyeket mi magunk is felfedezünk újraolvasva a szöveget) felhívni a figyelmet, ehhez hosszabb előkészületek szükségesek. Az érdemi kritikát és az esetleg a könyv kapcsán elinduló vita-sorozatot későbbre várjuk. Sőt, mi magunk is szeretnénk ösztönözni a szakmát a kritikai kiadás mélyebb kritikai áttekintésére. Konferenciát, eszmecseréket szándékozunk szervezni. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a kiadvány sok kérdést lezár. Ugyanakkor ezer új kérdést nyit ki. Szinte azt mondhatnánk, hogy a gondolkodó, értekező József Attiláról érdemi gondolkodás csak most kezdődhet meg, és az ilyen folyamat nem megy vita nélkül. Mi arra számítunk, hogy kellőképpen szilárd alapot teremtettünk a szakmai vitákhoz, és igyekeztünk magas mércét emelni magunk és mások elé.
A költő eddig még nem publikált tanulmányai mellett számos töredékben maradt írás is megjelent a kötetben. Hogyan befolyásolja a róla kialakult képet a kritikai kiadás? Lesz-e paradigmaváltás?
Amikor József Attila gondolkodói teljesítményéről vitatkozunk, az egyik megfontolásunk éppen az, hogy a költő számos töredéket hagyott maga után. Belefogott tanulmányokba és nem fejezte be őket. De a megjelent írásait is számos fogalmazvány kíséri. A korban nem sok igény lehetett arra, hogy bármilyen kérdésről megkérdezzék a véleményét. Tehát a maga korában a gondolkodónak csekély hatása lehetett. A befolyás, amit gyakorolt, azt az utókorra tette. Ez az egyik oka annak, hogy gondolkodásáról vagy téves, ideológiailag eltorzított elképzelések alakultak ki az évtizedek folyamán, mint például az Irodalom és szocializmus önkényes értelmezések sorának esett áldozatul. Vagy pedig nem nagyon alakult ki határozott kép a gondolkodói teljesítményről. A kritikai kiadás készítése során az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy József Attila 1933 körül, a nácizmus uralomra jutásával és az ő pártból való kizárásával egyidejűleg egyre inkább eredeti, izgalmas, a ma számára is rendkívül tanulságos gondolkodóvá nőtte ki magát, s ettől kezdve haláláig írott szövegei ma is érdeklődésre tarthatnak számot különös tekintettel arra, hogy a történelem fordulatai bizonyos kérdésföltevéseit újra aktuálissá tették.
Siska Péter