Hetedhét határon belül

Írta: Pődör György


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 372



Hetedhéthatáron belül
Beszélgetés L. Csépányi Katalinnal

Különös szóösszetétel a Hetedhéthatár, akárhogyan is vesszük. Először a meghitt magyar népmesék jutnak az ember eszébe, amikor a szegény ember harmadik, legkisebb fia elindult szerencsét próbálni, s hetedhét határon túlra is eljutott. Nagyon messzi, ismeretlen országokba. Évek óta csodálom azt az alkotói közösséget, amelyik a Hetedhéthatáron belül tevékenykedik. Az elektronikus periodika közérdekű magazinnak aposztrofálja magát, de én inkább irodalmi oldaláról ismerem jobban. Az alapító-szerkesztővel, L. Csépányi Katalinnal beszélgetek az indulásról, a munkáról és a jövőről. A beszélgetés apropóját egy esemény adta, ugyanis az idén 25 éves a magazin.   Negyedszázada,1997. december 5-én jelent meg Pécsett a közérdekű magazin első nyomtatott száma. Az évforduló alkalmából baráti találkozót szerveztek a lap szerzői, akik a rendezvényre minden gazdag programmal várták az érdeklődőket.


1.    Kiadó, alapító-szerkesztő, ez áll a neved mögött. Akkor a kérdéseim éppen a legjobb személynek tehetők fel. Mi adta az ötletet a magazin elindításához?

Huszonöt éve indult el a pécsi kiadású, nyomtatásban kéthetente megjelent Hetedhéthatár. Előtte a megyei lapnál, az akkor száztízezer példányszámú Dunántúli Naplónál dolgoztam, majd 1991-ben szabadúszó lettem, ekkor a Figyelő, a Privát Profit, a Magyar Mezőgazdaság fogadta az írásaimat a Dél-Dunántúlról. Ezzel az életformával elégedett is voltam, mert kellő szabadságot és jó keresetet biztosított. Viszont a megyei lapot nap mint nap forgatva, egyre jobban éreztem, hogy ez egy ötperces újság. A tizenhat oldalt átlapozva nem akadt meg semmin a szemem. Addig hergeltem magam szakmailag, míg egyszer felvetődött bennem: na, te milyen lapot csinálnál? Üres papírlapokat tettem magam elé, félbehajtottam, kijött a 32 oldal. Ide ez, ide az kerüljön, középre keresztrejtvény két oldalon, amit ki lehet venni, és megfejteni, elé, a 15. oldalon pedig a fiatalok oldala legyen, hogy ez is függetlenedjen a magazin többi részétől, azaz a rajzok, versek, prózák hatévestől a tizenévesig az alkotó gyerekek kincsei maradjanak sokáig. Sorra teltek meg az oldalak, hogy hová mi legyen: néprajz, tudomány, kertészet, állatok, szépirodalom, aktualitások, hátulján, a 32. oldalon, mint a régi kalendáriumokon legyen naptár névnapokkal, időjárás-előrejelzés, egyebek. Ezzel megvoltam, 1997 novemberének elején tovább gondolkodtam, és ekkor érkezett egy képeslap Faludy Györgytől: „Kedves Katalin, nagyon sok szeretettel gondolok magára. Mióta félig-meddig felgyógyultam, egy ideig itt járom a világot – sok virág és kevés rom virít a Peloponnészoszon. Sok szeretettel Faludy György.” Ez adta meg a végső lökést: ha a lábadozó Faludy György Görögországban, Mani-félszigeten rám gondol, és a köves tájon virágot lát, akkor el kell indítani útjára a Hetedhéthatárt.


2./Nekem nagyon tetszik a közérdekű magazin címe. Amolyan távolba néző, mégis befogadó hangulatot kelt bennem. Véletlen?  Hogyan született meg a cím?

Amikor a lapterven gondolkodtam, természetesen a cím is kérdés volt. Három cím járt a fejemben: Tárogató, Héthatár és a harmadikat már elfelejtettem. Első helyen a Héthatár volt. Igen nagy szabadságfokkal rendelkező voltam mindig, és ezt ki akartam fejezni a lapcímmel is. Az akkori illetékes minisztériumban kellett engedélyeztetni az újságot, és kiderült, hogy Veszprém megyében van már egy Héthatár, hét község református gyülekezetének a lapja. Édesanyám, aki szintén újságíró volt, és Kurucz Gyuszi, a Pécsi Körzeti Tv-stúdió szerkesztője, aki első perctől ott állt a lap mellett, egymástól függetlenül mondták: „akkor legyen Hetedhéthatár”.

3./ Rangos szerzőkkel dicsekedhet a magazin, Beszélj röviden a történetéről, az elmúlt negyedszázadról!

Néhányan kezdtük, újságíró a már említett Kurucz Gyula, Szarvas István Budapestről és Káplár László, az MTI munkatársa volt, valamint jómagam. Hamarosan sorra jöttek a többiek, az erdélyi származású Bandi András, a tanáremberek: Kardhordó Kálmán, Bogádi Kis György, Czupy György (Sellye), az ügyész Hegedüs Sándor, az ügyvéd Kadosa Beatrix (Szekszárd), Bokrétás András, az ügyész Antos Árpád, akik keresték a megjelenési lehetőséget, és egymásnak adták a hírt a Hetedhéthatárról. A néprajztudós Mándoki László, a humoráról híres építész, Szigetvári János, a fizikus Jéki László (Budapest), a főlevéltáros dr. Vargha Dezső, a történész Tillai Gábor, a művészettörténész Lenkey István, a vadászírók: Videcz Ferenc (Hidas), Motesiky Árpád (Felvidék), Békés Sándor (Pécs) és Keszthelyi Jenő (Lenti), a mohácsi költő, Kovács József Hontalan, a fiatalok oldalán kezdő Németh Gábor, Szabados Gergely, Szabó Péter Levente és Patak Sándor (Sellye), a két fotóoldal szerkesztőjévé vált fotóművész, Tám László. Külföldről is érkeztek írások: Erdélyből, Hollandiából, Spanyolországból, később Németországból, Amerikából. A rejtvényeket a neves keresztrejtvény-készítő, Drelicska Attila adta a magazinnak, kéthetente. Ekkor még csak 1999-nél tartunk, a 3. évfolyamnál… 2000-ben kapcsolódott be szerzőtársként a földrajz szakon végzett Komlós Attila, aki ma már a Hetedhéthatár főszerkesztője, én maradtam az alapító-szerkesztő. A feladatokat megosztjuk. Azt vallom, időben át kell adni a stafétabotot, illetve együtt csinálni, amíg lehet.
A későbbiekben is sorra jöttek a szerzőtársak az ország és a világ különböző pontjairól, Kamarás Klára (Letenye), Winkler András (Sopron), Kisslaki László (Németország), Bányai Tamás (Amerika, Észak-Karolina).


A Hetedhéthatár 250. száma után 2010-ben, éppen amikor Pécs Európa Kulturális Fővárosa lett, megszűnt az addig kéthetente megjelenő nyomtatott magazin. Azóta csak az interneten érhető el, a www.hetedhethatar.hu oldalon.


4./ A magazin tartalmában nagyon színes, változatos. Nyolc területet ölel fel az emberi tényezőtől, a humoron, sporton át egészen a szépirodalomig. Hogyan működik a szerkesztőség?

A megfelelő színvonal mellett volt egy feltételem: ahhoz, hogy a szerzői családhoz tartozzon valaki, rendelkeznie kellett a jó szó adási képességgel. És ez a mai napig így van. Ahogy csatlakoztak hozzánk a szerzők, úgy egyre színesebb lett az egyébként fekete-fehér újság. Ahogy a magazin címe is kifejezi a határtalanságot, úgy ez a témákra és az alkotásokra is igaz: mindenki saját magát adja, szabadon! Sajnos a 25 év alatt sok volt a veszteségünk. Amikor 2000-ben váratlanul elment a szeretett Szigetvári Jánosunk, fia, Krisztián azonnal átvette a szerzői örökséget, és ugyanez történt Kocsis József barátunk halála után is, unokahúga, Hajnal Éva még azon a nyáron publikálni kezdett nálunk. A korosztály teljes körű: huszonévestől a nyolcvan fölöttiig. Családot alkotunk, még akkor is, ha személyesen még nem is találkoztunk, mint ahogy veled is az internet hozott össze minket. A pécsiek a nyomtatott újság idején kéthetente találkoztak az Iparos Kisvendéglőben, gyakran megjelentek a budapesti, mohácsi, szekszárdi szerzőtársak is. Nem szerkesztőségi értékeléseket tartottunk, hanem jól éreztük magunkat együtt, szórakoztunk a nekünk otthont adó kisvendéglőben. A nyomtatott újság megszűnése után csak kéthavonta találkozunk. Feledhetetlenek azok a csütörtökök, amikor a nyomdaszagú Hetedhéthatár magazinok tornyosultak az Iparos Kisvendéglő asztalán.


5./A kultúra és a szépirodalom, különösen a vers kiemeltnek tűnik. 
Véletlen ez?

A nyomtatott újsághoz kell visszakanyarodnom. Szépírói vénával rendelkező emberek kiszorultak az úgymond hivatalos irodalmi helyekről, minden ilyen szerkesztőségnek megvan a maga szerzői köre. Hiába kopogtattak bárhol is a körön kívüliek, zárt kapukat találtak, egy részükből lettek a későbbi Hetedhéthatárosok. A nyomtatott magazin varázsa vonzotta közénk Kamarás Klárát, Bányai Tamást, Kisslaki Lászlót, Motesiky Ádámot, aztán az internet világában megjelenve ez a Hetedhéthatáros színesség valahogy megmaradt. Mint ahogy te hoztad közénk Verebi Évát, úgy a többi szerző is szerzőszerző, egymásnak adták a hírt a Hetedhéthatárról.

6./Tudom, nem a szerzők száma, inkább az alkotások minősége határozza meg a színvonalat. Országosan ismert és elismert szerzőkkel büszkélkedhet a magazin.  Hogyan sikerült ezt elérni?

A nagy szabadságfokkal, ami nemcsak nekem sajátom, hanem a Komlós Attilát is jellemzi. Korlátok nélküli megjelenést biztosítunk adott színvonal és a már jelzett jó szó adási képesség mellett.

7. /Talán más alkotóközösségeknek a hasznára válna, ha bemutatnád azt az éves rendezvénytervet, amivel hosszú évek alatt összekovácsolta a csapatot! Tudna tanácsot adni munkájukhoz?

Szerintem a nagy család kialakulása a titka a Hetedhéthatárnak. Kéthetente találkoztunk 14 éven át. Persze voltak viták, de a szeretet mindig összetartotta ezt a színes családot.

8./ Szinte könnyekig meghatódtam, amikor először láttam az Égi szerkesztőség rovatot. Szívet melengetően szép és emberi gesztus ez. Mennyire jelent ez hűséget a magazinhoz?

Az Égi szerkesztőség tagjai fentről egyengetik a lépteinket. Nincs olyan találkozó, hogy ne kerüljön valaki szóba. Huszonkét éve voltak az első veszteségeink. És ezek soha be nem gyógyuló sebek, hiányok. De itt maradtak velünk, örökre.

9. /Keresik-e fiatal költők, írók, művészek a magazinban történő megjelenés lehetőségét? Várható generációváltás?

Nálunk ez folyamatosan működik. Akik huszonévesként kezdték a Hetedhéthatárnál, már középkorúak. Akik meg az induláskor voltak középkorúak, mára idősek lettek. Mint ahogy én is, aki 45 éves koromban indítottam útjára a Hetedhéthatárt, és most már 70 vagyok, épp decemberben. Folyamatosan érkeztek hozzánk a fiatalok, Hegedüs András, Smelka Sándor, 
Hekl Krisztina és a többiek.
Az internetes világban lettek szerzőink Budapestről: Tátrai S. Miklós, Botz Domonkos, Postásy Csaba, Agócs Károly, Börzsönyi Erika, Lukáts János, Szolláth Mihály, Zalából Nászta Katalin, Vas megyéből te, Pődör György,
Kecskemétről az erdélyi származású Petrozsényi Nagy Pál, az erdélyi B. Tomos Hajnal, Székesfehérvárról Verebi Éva, Pécsről Hajnal Mária.


10. Beszélj terveiről, avass be egy kicsit mindennapjaiba!

Attilával és a szerzőkkel visszük tovább a Hetedhéthatárt!


11. Milyen jövőt prognosztizálsz negyedszázados szerkesztői tapasztalatok birtokában az irodalmi irányzatoknak?

Köztudott, hogy a szépirodalom ismerete az internet világában még inkább háttérbe szorul, mint korábban. A fiatalokkal meg kell szerettetni az irodalmat, olvasóként és szerzőként egyaránt. Szerintem a modernkedés erre alkalmatlan.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, a megtisztelő válaszokat. Úgy gondolom,  az elmondottak megerősítenek abban, hogy érdemes a magyar kultúra, az irodalom és a közélet területén aktív szerepet vállalni, akkor is ha  nem mindig hálás a munka. Ez az elkötelezettség fontos, mert csak így tartható össze egy-egy alkotói közösség, így fedezhető fel új tehetség. Emlékszem, hogy én is ismeretlenül küldtem be a szerkesztőségbe írásaimat, s  hamarosan választ is kaptam, bíztatást és megjelenést. Nem arisztokratikus magasságokból jött, hanem közvetlenhangú válaszlevélben. Nekem ez akkor sokat segített. Ez a baráti munkakapcsolat azóta is tart. Valahogy így képzelem el az igazi alkotói közösséget. Másokat is bíztatok arra, hogy keressék meg alkotói helyüket a Hetedhéthatáron belül. Meghitt ünnepek közeledtével az egész szerkesztőségnek, az alkotóknak és Neked is boldog adventi napokat, szép karácsonyt és eredményekben gazdag, új évet kívánok.

Pődör György