Képzelt Itália
Írta: Borsányi Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 452
Képzelt Itália
Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam: <<úr, ír>>.
Nem ír. Forgatja összevissza a kezében a rejtvényújságot. Nem érti, hogy mi az, hogy „HIMMEL MITTE” (ném.: keresztrejtvényben – ÉG KÖZÉP). Ráadásul két betű. Megkérdezné a mellette fekvő nőt, de nem olyan rég aludt el, igazán nem akarná felkelteni, de, ha egyszer olyan nagyon kíváncsi.
A strand kezd elcsendesedni, ahogyan a nap lassan halványulni kezd. A víz egyre hűvösebb, már csak foltokban találni napos helyet a füves parton. A stégről is csak kevesen ugrálnak. Megszűnt a napközbeni folytonos, hangos sikoltozás, kiabálás, a büfékből nem áramlik már olajszag. Carlával a stég szélén ülünk, lábunkat a vízbe lógatjuk, számoljuk a tó alján a szürke köveket. A víz gyönyörű azúrkék, átlátszó. Sellők vagyunk. Sellőset játszunk. Egymáshoz szorított bokával nagy örvényt keltünk magunk alatt, mint valódi uszonyunk lenne. Irigylem Carla lila, aranyszélű fürdőruháját. Sokkal sellősebb az enyémnél, ami csak fekete. Olyan, amilyen otthon Pécsett mindenkinek van.
Fázni kezdek. Látom, hogy a nő és a férfi már pakolnak. Szinte csak mi vagyunk a strandon, a jegypénztár ablakait már bezárták. Remélem, hogy hamarosan visszaindulunk a szállásra, ahol biztosan van vacsora. Elunom a sellős játékot, összekoccanó fogakkal indulok meg lassan a síkos stégen. A férfi jön velem szembe. Int, hogy forduljak még vissza, egy utolsót még ugrálunk, amíg látszik a nap. Holnap úgyis vissza kell utaznunk Berlinbe. Aztán jön utána a nő is, ahogy fut, mellei egészen torkáig csapódnak. A férfi először Carlát löki be a vízbe. Nagyot csobban, a lány szája egészen elkékül a hidegben, de mosolyog, két metszőfoga közti résben piroslik az ínye. Összekulcsolt karokkal állok, nem akarok vizes lenni, menni szeretnék. Nem értem, ők miért nem fáznak. A következő pillanatban érzem magamon a férfi száraz kezeit, ahogy megfog a vállamnál és erővel a víz felé lök. Azt hiszem, sikítok, lábammal megpróbálom magam megtámasztani, de a zöld moszatokon megcsúszom és a stég éles peremébe ütközve a vízbe zuhanok. Hallok magam mögött még egy csobbanást, aztán már csak a fájdalmat érzem. A férfi liheg utánam, festettvörös haja az arcába lóg. Annyira fáj a két lábam között, hogy alig tudok kimászni a vízből a gyenge falétrán. A nő kétségbeesett arccal figyel, mellei az arcomba lógnak. A kezem után nyúl, én pedig üvölteni kezdek. A nő a stég közepéről lerángatja rólam a fekete fürdőruhaalsót, ami ekkor belülről már csupa vér. Vonszolni kezd a karjaiban, aztán a férfinak kiabál, hogy segítsen már, mert ő egyedül nem bír el. Még mindig sírok, érzem, ahogy a férfi száraz kezeibe csúszom. Csöpög karjára a vérem, két fogam között fürdőruhám pántjából szívom ki a hideg vizet.
A strandi mosdóban nincsen villany. A fabódéban fülledt és párás a levegő. A sarkokban hatalmas pókhálókban kövér, hüvelykujjnyi pókok. Fenyő- és húgyszag van. A nő bevonszol az első fülkébe és ráültet az átmelegedett vécére. Még mindig nem tudok megszólalni, az egész testem remeg a fájdalomtól. Pirosra lakozott, hosszú körmeivel a fejemet simogatja, azt mondja, próbáljak meg pisilni. Ahogy kimondja, csak még jobban sírni kezdek és anyám nevét kiabálom. Kézzel magam alá nyúlok, remélve, hogy hátha már nem vérzem, tenyerem azonban csillog a fojtó szagú nedvességtől a sötét kabinban.
A nő rám teker egy törülközőt, a férfi pedig a karjában az autóhoz cipel. Carla nem szól egy szót sem. A csomagtartóból a nő csipszet és almalevet vesz elő és a középső ülésre teszi. Carla hangosan csámcsog, nekem zúg a fejem, hányingerem van. A sárga, micimackós törülköző alattam nagy foltban vörösre színeződik.
Mire a szálláshoz érünk, már sötét van. A kocsihangra előjön a tulajdonos felesége, zseblámpával a kezében világít, integet, hogy ne az ablakok alá parkoljunk, mert a kisgyerekes szállóvendégek most altatják a gyerekeket. Aztán közli, hogy már nincsen vacsora, kilenckor adták ki az utolsó adagot.
Carla elaludt a hazaúton. Fejét a gyerekülés támlájára dönti, szájából csipszdarabos nyál csepeg a fehér bőrülésre. A férfi felcipel az emeleti, szűk, fülledt szobába. Még érezni a reggeli rántotta szagát. A nő gyorsan a kanapéra fektet, a mélyhűtőből jeget vesz elő, és egy konyharuhába csomagolva két lábam közé teszi. Szorítsam – mondja. Bekapcsolja a tévét. Sípol a fülem, érzem, ahogy a hideg hatására elzsibbad mindenem. A nő és a férfi állnak a konyhában, arról beszélnek, hogy pizzát kéne rendelni. Fél tíz van. A legtöbb hely kilenckor bezárt már a faluban. Hosszas keresgélés után felhívják az egyetlen éjjel-nappalit. Helyettem is rendelnek. Bologanais pizzát.
Tizenegykor csönget a futár. Közben Carla már az ágyban fekszik, vizes fürdőruhájától átázik a lepedő. A jégakku felmelegedett, a konyharuha átvérzett. A nő felnyitja a pizzásdoboz tetejét. Benne egy olajtól csillogó, zsíros, hagymaszagú tészta, közepén egy kupac bolognai spagettivel. A szagától émelyegni kezdek, de a nő erőlteti, hogy egyek. Falni kezdek. A férfi egy fél pizzát eszik egyszerre, két alkarján csurog végig a pirosas zsír. A nő salátát kért. Nyikorgó műanyagvillájával próbálja meg felszúrni a kemény kenyérkockácskákat. Aztán beletörik.
Csak egy szeletet bírok megenni, nem vagyok éhes. A férfi mosolyogva mondja: egyél csak, már látom is rajtad, hogy kutya bajod. Aztán fal tovább. Lassan felállok a kanapéról és terpeszben a mosdóhoz topogok. A jeget egy pillanatra sem engedem el. Óvatosan felülök a vécére, pisilni kezdek. Csíp, sajog. Nem merek lenézni. Hallom, hogy kint csörög a nő telefonja. Felveszi. Nem hallom, ki szól bele, de biztosara tudom, hogy anyám az. Mindig későn hív, amikor reméli, hogy már alszom. A nő fojtott hangon beszél a telefonba, majd halkan, szinte már suttogva mondja: „Alles in Ordnung. Ihrgehr es prima.” (Minden rendben, nagyon jól van.)
Lenézek. A vécécsésze falán cseppekben csorog le a narancssárgás-vöröses vér, középen sötétpiros paca csillog a hideg fényben. Mintha még olajos is lenne.
„Alles in Ordnung, Mama” (Minden rendben, Mama.) – suttogom magam elé. Hangom elcsuklik. „Alles in Ordnung”, Mama, csak segíts innen felállni.